Felbecsülhetetlen értékű, immár közkinccsé lett kollekcióba, ifj. dr. Böhm József nagyváradi születésű orvos-gyűjtő és ugyancsak medikus édesapja, néhai id. Böhm József két generáción át gyarapított magángyűjteményébe invitálja látogatóit a Déri Múzeum. A közép-európai léptékkel is méretes, mintegy 250 műtárgyat számláló modern és kortárs művészeti anyag az egyik legjelentősebb magyar gyűjtővé avatja a németországi Freibergben élő családot, amely az 1960-as évektől egy reprezentatív „erdélyi galéria” kialakításán fáradozott, hogy a perifériaként kezelt transzszilván művészet az őt megillető helyre kerüljön Európa 20. századi palettáján. Ebből a különös gonddal összeállított gyűjteményből kínál egy csokornyit az Erdély művészete a két világháború között − Válogatás a Böhm-gyűjteményből című kiállítás.
A modern korban Erdély művészetéről az első világháború lezárását követő évektől lehet beszélni. Bár korábban is működtek jelentős művészek Erdélyben, eddig az időpontig az erdélyi művészet a magyar művészet egészébe tartozott. 1919 után a helyzet radikálisan megváltozott. Erdély Románia integráns része lett, az ott élő román, magyar, szász, zsidó és más nemzetiségű lakosság a román nemzetállam kiépítésének folyamatával szemben próbálta megőrizni korábban kialakult kulturális hagyományait.
A Böhm-gyűjtemény képei a húszas és harmincas évek erdélyi festészetéből kínálnak egy válogatást. Aki válogatott: dr. Böhm József neurológus és családja, a gyűjtést ugyanis a szülei kezdték, és a folyamat aktív résztvevője volt mindvégig felesége, Böhm Noémi is, illetve a lassan belépő új generáció.
Az alkotók többsége magyar vagy szász környezetből származik, ami nem meglepő. Erdély kultúrája egészen az 1940-es évek végéig dominánsan urbánus kultúra volt, a városokat pedig nagy többségben magyarok és szászok lakták. Kivételt képez a Székelyföld a maga mélyen gyökerező népi hagyományaival. Az etnikai alapon kialakított 1920-as békeszerződés idején az erdélyi lakosság több mint felét kitevő románok zömmel falvakban éltek. Onnan indultak azok a fiatal román festők is, akik már a század első éveitől szórványosan előfordultak Nagybányán, majd 1925-től a Kolozsvári Szépművészeti Akadémián tanítottak, vagy ahhoz a körhöz kapcsolódtak, és a két világháború közötti évek erdélyi művészetnek egyik erőteljes, inkább falusi tematikához kötődő erővonalát adták. Őket itt kevés mű képviseli, de a kép teljességéhez ugyanúgy hozzátartoznak, mint a többiek.
A kiállítás művészeti centrumok − Nagybánya, Kolozsvár, Nagyvárad és Brassó festőiskolái − köré csoportosítva, de a távolabbi összefüggésekre is kitekintést nyújtva tárja a látogató közönség elé ezt a korábban kevésbé ismert gazdag anyagot. A falakra 24 művész 58 alkotása került.
Képek forrása: Déri Múzeum
Erdély művészete a két világháború között − Válogatás a Böhm-gyűjteményből
Déri Múzeum, Debrecen
2024. január 21-ig