Ismét világszínvonalú kiállítást nyitott meg a Szépművészeti Múzeum: Cezanne, Bosch és Matisse után most El Greco, azaz Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) csodálatos festményeivel várja az érdeklődőket. Az összesen hetven remekművet felsorakoztató tárlaton a látogatók mintegy félszáz alkotást láthatnak a krétai-spanyol manierista mestertől, köztük olyanokat is, amelyek most először szerepelnek kiállításon.
El Greco, vagyis „A görög”, az akkor még a Velencei Köztársasághoz tartozó Kréta szigetén született 1541-ben, és módos családjának köszönhetően (a család férfitagjai adóbehajtók voltak) gazdag művészi közegben, jó iskolákban tanulhatott. A szigeten a 16. század közepén számos festőműhely működött, amelyek főként hordozható, bizánci ikonok készítésével foglalkoztak, így természetesen ez határozta meg El Greco fiatal éveiben készített munkáinak stílusát is.
Huszonhat éves volt, amikor hátrahagyva szülőföldjét Velencébe költözött művészetének tökéletesítése céljából. A lagúnák városában töltött három év meghatározó iskolának bizonyult számára, bár Itália más részein, főként Rómában is folytatott hosszas és jelentős tanulmányokat: a vászonalapú olajfestéssel kapcsolatos ismeretek mellett a nyugati művészet más alapvető elemeit is elsajátította, így a színkezelést, a jelenetfelépítést vagy a táj- és térábrázolás ideáját.
A festő – miután a feljegyzések szerint Rómában egyetlen megjegyzésével megbotránkoztatta Michelangelo híveit – komolyabb munkák reményében 1575-76 körül érkezett először Madridba, majd Toledóba, amely végül egész hátralévő életében lakhelyéül szolgált. (Az El Greco nevet, amin ma a világ ismeri, is itt, Spanyolországban kapta kortársaitól, természetesen görög származására utalva.)
Első, ambiciózus toledói megbízásai a nagyszabású és bonyolult kompozíciójú művek kivitelezésében szerzett rendkívüli képességről tanúskodnak, és bizonyítják, hogy mesteri szintre fejlesztette az olajfestésben rejlő kifejezésmódokat a nagy méretű vásznakon, képei itt már egyértelműen eredeti és egyedülálló festőegyéniségről tanúskodnak. Első toledói munkái közé tartozott a Santo Domingo el Antiguo-rendház új templomi oltárának megépítése is (kevesen tudják, hogy nemcsak festő volt, hanem oltárépítő és szobrász is). Erre az oltárra festette meg Krisztus feltámadása című nagyhatású képét, amelyet kiállításon látni valódi csoda, hiszen eddig még sosem hagyta el a spanyol kolostor épületét. Ahhoz, hogy most csaknem ötszáz év után először mutathatja be azt egy múzeumi tárlat, természetesen kellett a budapesti kiállítás spanyol kurátorának, dr. Leticia Ruiz Gómeznek a közbenjárására, aki a spanyolországi Patrimonio Nacional Királyi Gyűjteményének igazgatójaként nagyon komoly szaktekintélynek számít.
A művész korai spanyol korszakából szerepel a kiállításon egy másik, magyar vonatkozású szenzáció is, ez pedig El Greco 1583 körül festett Gonzaga Szent Alajos képmása című műve. A képet a MOL-Új Európa Alapítvány a Christie’s aukciósház ez év júniusi árverésén 3,6 millió dollárért vásárolta meg. A hosszú távú letétként a Szépművészeti Múzeumba helyezett festmény a 20. század elején a neves műgyűjtő, Nemes Marcell tulajdonát képezte néhány évig, 1913-ban azonban egy párizsi aukción eladták, így a mostani vásárlásnak köszönhetően, az alkotás több mint száz év elteltével került vissza Magyarországra.
A megannyi remekművet felsorakoztató kiállítás időrendben, El Greco teljes életművén vezeti végig a látogatókat, azokra a földrajzi helyekre és művészeti központokra fókuszálva, ahol élete 73 éve alatt megfordult. A február közepéig nyitva tartó tárlat hét, tematikus és kronologikus fonalat követő szekcióban mutatja be a kiállított műveket, a művész korai, itáliai éveiben készült, kis méretű fatáblákra festett képeitől indulva a már Spanyolországban készült, nagy méretű oltárképeken, a magánáhítatot szolgáló, közvetlenebb vallásos ábrázolásokon, valamint a Toledóban általa bevezetett világi portrékon át egészen végső korszakának látomásszerű alkotásaiig mutatja be munkásságát és páratlan stílusfejlődését. Az áttekintést néhány, a művész számára közvetlen inspirációként szolgáló, 16. századi velencei mester festménye egészíti ki, ahogyan két legszorosabb követője, fia, Jorge Manuel Theotokopulosz és Luis Tristán munkái is helyet kaptak a tárlat zárófejezetében.
Egy ilyen nagyszabású kiállítás természetesen nem jöhetett volna létre komoly nemzetközi együttműködés nélkül. Hogy mennyi munkaóra és több éves tárgyalás, szervezés van abban, hogy egy ilyen átfogó El Greco-tárlatot köszönthetünk hazánkban, azt jól mutatja, hogy a Szépművészeti saját El Greco-művei mellé több mint negyven magán- és közgyűjteményből kölcsönzött alkotásokat. Ennek köszönhetően, a teljesség igénye nélkül, olyan kiemelkedő munkák érkeztek Budapestre, mint például a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Szent Lajos francia király egy apróddal a párizsi Louvre-ból, a Laokoón a washingtoni National Gallery of Artból, A kufárok kiűzése a templomból a londoni National Galleryből, vagy az Idősebb Szent Jakab mint zarándok a toledói érsekséghez tartozó San Nicolás de Bari-templomból. A kiállítás további kuriózuma, hogy a krétai-spanyol mester életművéből csupán négy rajz maradt fenn, ezekből kettő, a Keresztelő Szent János és a Szent János evangélista című alkotások is megcsodálhatók a tárlaton.
Szépművészeti Múzeum, Budapest
2023. február 19-ig