A Petőfi Irodalmi Múzeum ezúttal az 1946-ban elhunyt Kádár Erzsébetre emlékezik. Az írónő rövid életét általa készített festményein, személyes tárgyain és hozzá kapcsolódó történeteken keresztül ismerheti meg a látogató.
Kádár Erzsébet (szül. Csernovics Erzsébet 1901–1946) magyar festő és író, pontosabban festőnek indult író volt. A legtöbb rendkívüli tehetséggel megáldott emberhez hasonlóan az ő élete is tele volt hol szomorú, hol izgalmas fordulópontokkal és olyan rendkívüli életeseményekkel, amelyek sokszor állították válaszút elé.
Kádár Erzsébet 1901-ben a nagynevű Csernovics családba született Aradon. Szülei jólétben, szinte burokban nevelték őt és két másik lánytestvérét. Mindössze 19 éves volt, amikor férjhez ment a nála 8 évvel idősebb és a nők terén igencsak tapasztalt Dadányi Györgyhöz, ám házasságuk, a férj hűtlensége miatt, kislányuk, Éva születése után hamar megromlott, Erzsébet pedig hazaköltözött a szüleihez. Ezután jött Trianon, a család elvesztette minden vagyonát, az utolsó vonattal érkeztek Budapestre. Hónapokig vagonokban éltek, míg végül sikerült lakáshoz jutniuk, persze új életük meg sem közelítette azt, amit Aradon otthagytak. Édesanyja kiváltotta a trafikos engedélyt, és Erzsébet is beállt dolgozni.
Rajztehetségére hamar (már 3 éves korában) felfigyelt a család, akik támogatták is abban, hogy művész legyen, így 1924 őszén beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, de mindössze három félévet tanulhatott, mert édesapja halálával a család anyagi helyzete végképp összeomlott.
Bár az ezt követő években még foglalkozott festészettel: rajzot tanított, részt vett csoportos kiállításokon, és 1929-ben Olaszországba is kijutott, ahol Aba-Novák Vilmos vette szárnyai alá, csakhamar mégis új pályát és új identitást választott.
1931-ben került a Magyar Hírlaphoz mint illusztrátor, de később már publicistaként is foglalkoztatták, és több női rovat állandó szerzője is lett. Folyamatosan talált rá írói hangjára és hivatására, s bár 1934-ben még megfestette saját, a kiállításon is látható legszebb önarcképét, azt már nem Csernovics Erzsébetként, hanem (édesanyja nemesi előneve után) Kádár Erzsébetként írta alá.
A névváltoztatás egyértelműen jelezte: élete sorsdöntő fordulóponthoz érkezett. 1935-ben megnyerte a Nyugat novellapályázatát, és ekkor eldöntötte, hogy ezentúl már csak írással fog foglalkozni. Támogatói között volt Babits Mihály, Illyés Gyula, Rónay György és későbbi nagy szerelme, Illés Endre is. 1936-tól rendszeresen jelentek meg novellái és könyvkritikái különböző lapokban, írásai gyakran szerepeltek rádiókban is. Nem volt termékeny alkotó, nehezen, munkáit többször átdolgozva írt, így közel tíz év alatt mindössze 25-30 novellája jelent meg, de azok mindegyike zseniális alkotás.
1937-ben belépett az életébe a nős Illés Endre, akivel a több éves munkatársi kapcsolat alakult át egy különös, egyszerre felemelő és megalázó szerelemmé, mely egészen Kádár Erzsébet haláláig tartott. Munkáit két Baumgarten-díjjal jutalmazták, és 1944-ben megjelent egyetlen novelláskötete a Harminc szőlőskosár is. Sajnos, amikor épp kezdett volna íróként igazán kibontakozni és az életben is magára találni, akkor kellett elbúcsúznia örökre. Mindössze 45 éves volt, amikor a konyhájában lévő rossz tűzhely okozta gázszivárgás miatt álmában életét vesztette.
Kádár Erzsébet hagyatékának egy részét ma az Országos Széchényi Könyvtár, másik részét a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi. A PIM tulajdonában van a már említett, 1934-ben készült önarckép is, amely Kádár nagy szerelme, Illés Endre halála után került a múzeumba. A PIM sokáig tervezte a róla szóló kiállítást, mely apropóján néhány éve fel is vették a kapcsolatot Kádár Erzsébet egyetlen lányának fiával, hogy a család tulajdonában lévő, személyes kötődéssel nem rendelkező (nem családtagot ábrázoló) négy festményt adja el a múzeumnak. Robert Graham rendkívül méltányos áron ajánlotta fel a képeket, ráadásul vállalta Magyarországra szállításukat is, így 2016. november 30-án megérkezett a múzeumba Kádár Erzsébet négy olajfestménye: a Fiatal dalmát nő portréja, a Női félakt, a Zöld ruhás nő portréja és a Reggeli munka a teniszpályákon című alkotásai. Ezek mindegyike látható a mostani kiállításon, ahogy életműve szinte minden más képe is, hisz az összes általa készített festményt sikerült a múzeumnak e tárlatra összegyűjteni. Írói életművét visszaemlékezésekből a falakon olvasható szövegrészletekből ismerheti meg a látogató, míg Kádár Erzsébetet, a 20. századi nőt, fényképek, videóanyagok és személyes tárgyak hozzák közelebb. Természetesen nemcsak őt, hanem családját és életének más fontos szereplőit is bemutatja a kiállítás, így a falakon ott vannak szülei, testvérei és híres, történelem könyvekből is ismert felmenői is, köztük apai nagyapja testvére, a mindenki által szeretett özv. Damjanich Jánosné, Csernovics Emília is.
Egy írónő modellt áll
Kádár Erzsébet kiállítása
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2020. augusztus 16-ig