Fondation Louis Vuitton, Párizs
2019. január 14-ig
Az osztrák festőzseni, Egon Schiele (1890–1918) művészete szűk tíz évet ölel fel. Bár a rendkívül fiatalon felfedezett tehetséget túlságosan korán ragadta el a halál (állapotos felesége és ő is a spanyolnátha-járvány áldozatává vált), művészete a festészet történetének egyik csúcsa.
Schiele nem félt megmutatni a csúnyát, a torzót, az elrettentőt, a halált sem, miközben mindennél jobban foglalkoztatta az emberi test, a nemiség, a szexualitás, és önmaga – utóbbi olyannyira, hogy a legkedveltebb modellje is saját maga volt (több mint 170 önarcképet készített). Egon Schiele drámai erővel emelte a rútat az esztétika szintjére. Főként az arcot és a testet vette célba, és ecsetje nem kegyelmezett senkinek és semminek.
A Fondation Louis Vuittonban látható tárlaton mintegy száz Schiele-alkotás szerepel – rajzok, akvarellek és néhány festmény – a legjelentősebb gyűjteményekből, több mint 600 négyzetméteren; köztük olyan főművek is, mint például az Önarckép lampionvirággal. Négy helyiségben kronologikusan berendezett kiállítás fő motívuma a vonal, pontosabban a vonal fogalma, használata és szerepe Schiele munkáiban. Ennek alapján a tárlat négy részre tagolódik: A díszítő vonal (1908-1909); Az expresszív vonal (1910-1911); A kombinált vonal (1912-1914); A töredezett vonal (1915-1918).
Érdekesség, hogy a Schiele-kiállítással párhuzamosan egy másik kitűnő kiállítás is várja a Frank Gehry-tervezte szenzációs épület látogatóit: a szintén fiatalon elhunyt amerikai sztárművész, Jean-Michel Basquiat (1960-1988) alkotásaiból válogatott nagyszabású tárlat.
