Ferenczy Múzeum – a Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítóhelye
Dumtsa Jenő egyike azoknak, akire a szentendreiek igen nagy szeretettel emlékeznek. Főutcát neveztek el róla, egykori házának falán pedig emléktáblán hirdetik, hogy valaha ott lakott első, és leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármesterük. Dumtsa Jenő százegy éve távozott el közülünk, a tavalyi kerek évforduló köré pedig több rendezvény is szerveződött a városban. Ezek egyike az a 2017 őszén nyílt, és egészen ez év március végéig nyitva tartó várostörténeti kiállítás is, ahol Szentendre felvirágzásának második legszebb korszakának, az ezüst-, részben Dumtsa-kornak is hívott időszak megismerésére hívják az érdeklődőket.
Dumtsa Jenő (1838-1917) nem szentendrei születésű volt, de az élet hamar elvitte őt szülővárosából, Pestről a Duna-parti, többnemzetiségű kisvárosba. 12 éves volt, mikor szülei úgy döntöttek, hogy a szerb nagymama szentendrei házába költöznek, s ettől kezdve – bár Dumtsa Pesten és később Bécsben járt iskolába – a város és ő lélekben elválaszthatatlanok lettek. Élete úgy haladt, ahogy azt minden szülő elvárta egy fiúgyermektől, a tanulóévek után megnősült (Blásics Petronella helyi hajadon lett a felesége), majd fontos állást vállalt, a város főbírája lett. Tehetségére, rátermettségére hamar felfigyeltek, és egy évvel később (1872-ben) már mint Szentendre első polgármestere irányította a várost, s ebben a tisztségében aztán harmincöt évig (saját maga által kért nyugdíjaztatásáig) meg is maradt.
Dumtsa Jenőnek rengeteg mindent köszönhet a város. Mikor átvette irányítását, az már réges rég túl volt a hét templomot és számtalan lakóházat felépítő aranykorán, adósságok terhelték, amit tovább súlyosbított az 1882-ben kitörő filoxérajárvány is. Dumtsa azonban kitartásának és számtalan nagyszerű ötletének köszönhetően az évtizedek alatt mégis emelkedő pályára tudta állítani a települést. Az addig dívó szőlőtermelés helyett például a gyümölcstermesztés mellett kardoskodott, megérkezett a HÉV a városba, kisebb gyárak alakultak, az ő idejében zajlott a gyakori árvizeket okozó nádas tó lecsapolása, határozatban szabályozta a dunai kikötő és rakpart használatát, megalakult a helyi sajtó, rendelkezett az utcák kövezéséről és tisztán tartásáról, sokat tett a kulturális és sportélet felvirágoztatásáért, a nemzetiségi ellentétek elsimításáért, és nem utolsó sorban a város az ő idejében váltotta meg örökváltságát is. Dumtsa azonban nemcsak közemberként, hanem magánemberként is igen példamutató és tiszteletreméltó életet élt. Mivel feleségével nem születhetett közös gyermekük, ezért más gyerekeket vettek szárnyaik alá, s tették ezt alapítványaikon keresztül, melyek útján számtalan szegény sorsú kisgyereket (és özvegyet) segítettek hozzá egy boldogabb élethez.
A Barcsay Múzeum kiállításán e kivételes ember története fényképek, festmények, képeslapok (Dumtsa Jenő szenvedélyes képeslapgyűjtő volt) és egyéb dokumentumok révén elevenedik meg a látogatóknak, azonban persze a tárlat nem csak róla szól. A kiállítás több izgalmas témakör köré épülő várostörténeti tárlat is egyben, ahol érdekes enteriőrök, térképek, makettek, ruhák, a korra jellemző, vagy éppen akkoriban a hazai piacra betörő használati tárgyak segítéségével mutatják be a kiegyezés utáni és az első világháború előtti várost. Egy igazi ezüstkor volt ez a nagy „világégés” előtt, mely nélkül Szentendre nem lenne az a turistákat külföldről is utcáira csalogató bájos város, amilyennek ma ismerjük, és amelynek sok szereplője között az igazi főszereplő Dumtsa Jenő volt.
Ezüstkor – Szentendre századfordító évtizedei, a modern város kezdetei (1870–1920)
Ferenczy Múzeumi Centrum – Barcsay Múzeum, Szentendre
2018. március 31-ig