A járvány idején a művészet és a műkereskedelem is új utakat keres, hogy fenntartsa és bővítse kapcsolatát a közönséggel. Ebben az új, átmeneti helyzetben a Kieselbach Galéria is úgy döntött, hogy eltér a korábbi évek gyakorlatától, és idén nem aukcióval, hanem egy exkluzív, az acb Galériával közösen összeállított kínálattal zárja a téli kiállítási szezont. A január végéig nyitva tartó tárlaton különleges kvalitású, izgalmas történetű festmények várják az érdeklődőket (és természetesen a vevőket,) olyan művészmesterektől, mint Munkácsy Mihály, Gulácsy Lajos, Aba-Novák Vilmos vagy Bak Imre.
Ízelítő a kiállítási anyagból:
Latabár Kálmán Munkácsy-festménye
Az értékesítéssel egybekötött kiállítás kiemelkedő darabja Munkácsy Mihály legnagyobb magántulajdonban lévő festménye, az Ecce Homo 1895 körül festett színvázlata.
A mű máig ívelő, izgalmas története szerencsére pontosan rekonstruálható. Az utolsó éveiben szanatóriumba került festő ingóságait, köztük az Ecce Homót 1898-ban árverezték el Munkácsy fényűző párizsi palotájában. A képet Sonnenfeld Zsigmond bölcsészdoktor vásárolta meg, aki akkoriban a világhírű Hirsch Móric milliárdos iparmágnás párizsi székhelyű jótékonysági alapítványait irányította. Hazatelepülése után a művet pazar, Thököly úti villájában helyezte el, majd 1918-ban eladta Schuler Gusztáv írószergyárosnak. Tőle a húszas évek végén a kép Tauszig Róberthez, a Phillips magyarországi cégvezetőjéhez került, aki 1958-ban úgy döntött, a festményre apróhirdetés útján keres vevőt. Döntése hatalmas feltűnést keltett, az Ország-Világ című lap hosszú interjút is közölt vele. Ebből kiderült, a hirdetésre jeletkező gyűjtőktől 55 ezer forintot kért. Ez az összeg akkoriban, a műtárgyak mesterségesen alacsony árai között példátlanul magasnak számított, hiszen a havi átlagkereset kevesebb, mint 1500 forint volt, s a BÁV-aukcióin a legdrágább képek is csak elvétve lépték át a 20 ezer forintos szintet. Nem véletlen tehát, hogy a mű következő tulajdonosa a korszak legjobban fizetett színésze, Latabár Kálmán lett, aki néhány évtized alatt tekintélyes Munkácsy-kollekciót állított össze otthonában. Munkácsy képének ára ma 290 millió forint, vagyis több mint 5272 szerese az 1958-as árnak.
Gundelfinger Gyula tájképei
„…hogy a Gund. Gyula Ateliérjét használod s’ nagyon intimé vagy vele, s’ családjával megvallom, aggaszt – ő becsületes és jó ember – de hóbortos – extravagáns, igen tartok tőle, hogy végre is bajba kerít” – e szavakkal intette Szinyei Merse Félix az akkoriban Münchenben tanuló fiát, Pált 1872 szeptemberében. Egy hóbortos és extravagáns művészről írt az apa a levelében, arról a Gundelfinger Gyuláról, aki nem sokkal később sógora is lett Szinyei Merse Pálnak. Ha a sajtó szenzációra éhes világában címszavakban kellene felvillantani ezt az izgalmas életet, akkor minden túlzás nélkül ezeket írhatnánk: „Névházasságot kötött titkos szeretője lányával”, „Párbajban ölte meg sógorát a híres festőművész” vagy „Testvérével házasította össze elvált feleségét”.
Gundelfinger Gyula Krompachon (Korompa) született 1833-ban. Egész festői életműve a magyar késő romantikának, a magyar plein air naturalizmusnak, sőt a késő 19. századi szimbolizmusnak egy különleges, izgalmas és teljesen egyéni ötvözete. Gundelfinger mindig tájképfestőnek tartotta magát, első kiállított műve is – a címe alapján – egy tájkép volt. Egyik első főműve a Szinye-Lipóc vidéke című alkotása, amit 1873-ben a müncheni Glaspalast kiállításán mutatott be, s ami már az 1870-es években magyar múzeumi tulajdonba került (Magyar Nemzeti Galéria). A festmény az 1990-es évekig látható is volt a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, közel Szinyei alkotásaihoz. Gundelfinger Gyula tájképfestészetében szinte kizárólag szülőföldjének, Sáros és Szepes vármegyének a helyei, templomai, kastélyai tűnnek föl.
Bihari Sándor fiatalkori remekműve Weiss Berthold, Weiss Manfréd testvérének gyűjteményéből
Több mint kilenc évtizedes lappangás után bukkant fel Bihari Sándor első jelentős festménye, A cilinderpróba. Alkotója ezzel a művel hívta fel magára először a hazai közönség figyelmét, s indult el azon az úton, amelyen haladva hamarosan a magyar népéletkép-festés legnépszerűbb mestere lett. Képeit a születési- és pénzarisztokrácia egyaránt előszeretettel vásárolta, sőt több alkotását maga Ferenc József császár szerezte meg gyűjteménye számára. Leghíresebb művei, mint a Bíró előtt, a Falu rossza és a Vasárnap délután, örökre beégtek a magyar vizuális emlékezetbe – újságok, könyvek és tankönyvek illusztrációiként máig ezek határozzák meg azt a képet, amely bennünk él a századfordulót megelőző évtizedek idilli világáról, a falusi és kisvárosi Magyarországáról.
Aba-Novák kapitális főműve – a Cefalu
A számos alkalommal kiállított és reprodukált főmű 90 éve egyetlen család tulajdonában volt – most először nyílik lehetőség a megvásárlására. Évtizedenként alig egy-két olyan alkotás bukkan fel a hazai műtárgypiacon, amelynek a kvalitása, az életműben és az egész magyar festészetben elfoglalt kiemelkedő helye a most bemutatott festményéhez mérhető. Az 1930-ban festett Cefalu grandiózus betetőzése Aba-Novák Vilmos itáliai vedutákat ábrázoló sorozatának, de egyben egész pályafutásának is egyik vitathatatlan csúcspontja. Tekintélyes méretű, igéző hatású, múzeumi rangú főmű, ami a festő jellegzetes stílusának és virtuóz technikai tudásának valamennyi erényét magába sűríti.
Gulácsy Lajos legszebb alkotása
Gulácsy sokak szerint legszebb képe a Nő rózsával című műve. Az 1904-ben, Firenzében festett női portré a közelmúltig egy Andrássy úti palota dísze volt. A kivételes tehetségű festő életművének legjobb állapotban megmaradt alkotása a 20.századi magyar képzőművészet egyik igazi ékköve.
Kortárs sztárok
Míg a klasszikusokat a Kieselbach Galéria, addig az elmúlt néhány évtized képzőművészetét reprezentáló anyagot Pados Gábor, az acb Galéria tulajdonosa állította össze. A válogatás egyik legkülönlegesebb képe Bak Imre 1969-ben festett Zöld című alkotása.
A kép Bak Imre eredeti terve szerint a Pozsonyi Biennálén szerepelt volna, ahová Nádler Istvánnal együtt hívták meg. Ők a felkérést elfogadva megfestették műveiket, amiket az egyikük autójával szállítottak összetekerve a vásznakat, amiket aztán a kiállítás helyszínén feszítettek volna vakrámára. Bak Imre elmondása alapján azonban ők hiába szerezték meg a turistaútlevelet, és szállították ki az összetekert vásznakat, már csak Pozsonyban tudták meg, hogy az ő szereplésüket lemondták. 1969-et írtak, a festő értelmezése szerint egyértelműen azért, mert a Prágai tavaszt eltipró aktív Varsói Szerződés országok között volt Magyarország is. Így csak a helyszínen szembesültek azzal, hogy nem tudják kiállítani a műveiket és hazautaztak. A Zöld emiatt a csalódás miatt nem szerepelt később sem kiállításokon.
A kortárs válogatásban Bak Imre mellett többek közt Batykó Róbert, Ficzek Ferenc, Gellért B. István, Hejettes Szomlyazók, Kis Róka Csaba, Ladik Katalin, Lakner László, Pincehelyi Sándor, Roskó Gábor és Várnai Gyula műveivel is találkozhatnak az érdeklődők.
Képek forrása: Kieselbach Galéria
CSÚCSOK KÖZÖTT – Festők és gyűjtők Munkácsytól Bak Imréig, Weiss Manfrédtól Latabár Kálmánig
Kieselbach Galéria, Budapest
2021. január 31-ig
(A kiállítás a két ünnep között zárva tart. Január 4-től a járványügyi szabályok betartása mellett látogatható.)