Az esztergomi Duna Múzeum egy különleges, Magyarországon még soha nem látott kiállítással készült a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok 150. évfordulójára. Augusztus végéig látható tárlatuk a megannyi világhírű európai művészt is megihlető, izgalmas irányzat, a magyar fülnek oly misztikusan hangzó, Ukiyo-e világát hozza el a közönségnek.
Elsőre biztosan sokan vannak olyanok, akik hirtelen nem is tudják hová tenni ezt a szót: Ukiyo-e. Nos, a japán szó valójában több mint egy szó, azt jelenti magyarul, hogy „a lebegő, tünékeny világ képe”, s egyben egy 17. és 19. század között felvirágzó japán művészeti stílus neve is. Ez adta a címét és témáját az esztergomi Duna Múzeum egyedülálló tárlatának, melyre azokból a pályaművekből válogattak a kurátorok, amelyek a múzeum tavaly meghirdetett nyílt pályázatára érkeztek igencsak szép számmal. Az 1.000.000 forint fődíjazású pályázaton olyan kortárs műalkotásokkal indulhattak a hazai alkotók, amelyek szellemiségükben tükrözik az Ukiyo-e stílust. A pályázat sikerét bizonyítja, hogy közel ezer mű érkezett a május 1-jei határidőig.
De mi is jellemzi ezt a művészeti stílust pontosan? Az Ukiyo-e igazából nem egyszerűen egy művészeti irányzat, hanem egy hedonista életstílus is, mely annyira jellemzi napjainkban is a japán kultúrát. Gyökerei a 17. századig vezethetők vissza, első felbukkanása után nem sokkal pedig az egyik legvirágzóbb japán művészeti stílussá avanzsált. Mesterei fametszeteket és festményeket készítettek különböző témákban, megörökítve a női szépséget; a kabuki színészeket és szumó birkózókat; történelmi eseményeket, illetve regéket; tájképeket, különböző helyszíneket; az állat- és növényvilágot; az erotikát. Céljuk volt megragadni a világ mulandóságát abban a formában, amely csupán egyetlen pillanatra mutatja meg magát, s innen már érthető a magyar fordítás is: a lebegő világ képe. A stílus különlegessége volt továbbá, hogy a fametszeteket nem gépi, hanem kézi technikával nyomtatták, így csodálatos színekben, utánozhatatlan színátmenetekben pompáztak az alkotások.
Az Ukiyo-e később szerencsére meghódította Európát is. Miután Japán határai 1854-ben végre ismét kinyíltak, óriási sebességgel söpört végig az európai, új hatásokra éhes ismert és ismeretlen művészek között. Ez oda vezetett, hogy a 19. századtól a „japonizmus” kiemelkedő irányzattá vált, ahogy ez Edgar Degas, Édouard Manet és Claude Monet, illetve poszt-impresszionisták, mint Vincent van Gogh, valamint a szecesszió olyan művészei, mint Henri de Toulouse-Lautrec alkotásaiban is megfigyelhető.
Az esztergomi kiállítás most nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy a hazai közönséget is átjárja kicsit a Kelet hangulata, továbbá nem mindennapi példákon keresztül ismerhetik meg, hogy ez, a világnak annyi ikonikus művet adó japán stílus hogy is elevenedett meg a magyar kortárs alkotók kezei között.
A lebegő világ képe – Az Ukiyo-e hatás
Duna Múzeum – Európai Közép Galéria, Esztergom
2019. augusztus 23-ig
GALÉRIA: (Válogatás a kiállítási anyagból)
1. Zsila Sándor: Mr. Gatto
2. Zsadányi Zsolt: Harunobu a Szabadság hídon
