Madách Imre születésének 200. évfordulóját egy egyedi és témájában igazán mai tárlattal ünnepli a Petői Irodalmi Múzeum, új kiállításán ugyanis Az ember tragédiáját a klímaváltozással kapcsolatos egyre égetőbb kérdések kapcsán vizsgálja. Vajon mennyire vált valóra a Madách által az Eszkimó színben elképzelt zord jövő? Jogosan félt-e az író 160 évvel ezelőtt a jégkorszaktól? És vajon ma van-e még olyan eső, amit meg lehet inni? A kiállításon a tragédia egyes színeinek vizuális megidézése mellett a különféle tudományágak neves hazai kutatói hívják együtt gondolkodásra a látogatókat.
Az ember tragédiája Madách Imre legismertebb alkotása, amely Arany János közbenjárásával és Madách által is elfogadott javításaival 1862. január 12-én jelent meg először. A magyar irodalomtörténetben azóta nagyon fontos helyet betöltő mű mondanivalója most is kíméletlenül húsba vágó, így nem meglepő, hogy ez az egyik legtöbbször színpadra állított költemény ma Magyarországon.
Érthető módon a Petőfi Irodalmi Múzeum is ezt a művet választotta a Madách-évfordulóra, azonban nem úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk. Novemberben nyílt kiállításán Az ember tragédiája történeti színei közül az Eszkimó szín rendkívül negatív jövőképére és közvetlen előzményeire fókuszál. Az utolsó álombeli színben a bolygó szinte élhetetlenné válik: kevés az élelem, szélsőséges klimatikus viszonyok uralkodnak, a fajok kihalnak, az emberi civilizáció radikális változáson megy keresztül. A mintegy 160 évvel ezelőtt elképzelt jövővel kapcsolatban Madách Imre több olyan problémát és kérdést is tematizált, amely napjainkban is megjelenik a klímaváltozáshoz köthető közbeszédben és tudományos diskurzusokban.
„Olvasd újra művét, és úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.” − olvasni e Babits Mihálytól vett sorokat a kiállítás bejáratánál. A mű történetének és egyes színeinek megismeréséhez Kass János Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas grafikus Az ember tragédiájához 1966-ban készített rézkarcai szolgálnak sorvezetőül. Kasst annyira megihlette Madách műve, hogy több sorozatot is készített hozzá, illetve a Tragédia gondolatiságát más alkotásaiba is bedolgozta. Babitshoz hasonlóan úgy gondolta, hogy „a Tragédia nyersanyag, amelyben minden kor minden emberének tragédiája visszatükröződhet”. A rajzok egymást kiegészítve tükrözik a történeti színeket és egyben alkotójuk saját korát, amelyben a Madách által vizionált disztópiák valós problémákká váltak.
Kass János grafikáit a tárlat következő részében három kortárs képzőművész, Kapoli Márton, Kósa János és Milorad Krstić alkotásai egészítik ki, akik műveikben napjaink égető klíma- és civilizációs válságával kapcsolatos kérdéseket dolgoznak fel.
Mindezek után érkezünk meg úgymond a 21. századba, a kiállítás ugyanis egy kerekasztal köré hívja a látogatókat székekkel, fülhallgatókkal, tollal és jegyzetfüzettel. Ide leülve a klímaváltozással kapcsolatban több tudományterület képviselőivel (többek között Kőváry Zoltán pszichológussal, Gelencsér András légkörkutatóval, Ürge-Vorsatz Diana fizikussal vagy Takács-Sánta András humánökológussal) készített interjúkat lehet meghallgatni. (A tudós alakja Madách Imre drámájában is visszatérő motívum.) A tárlaton szereplő interjúkban megszólaló kutatók a maguk szakterülete szerint, rendkívül változatos szempontokból világítanak rá a klímaváltozás problémakörére, ezzel is segítve mindenkit, hogy az éghajlatváltozás válságát összetettebben, érzékenyebben, illetve (ön)kritikusabban szemlélje, miközben Az ember tragédiáját egy izgalmas perspektívából olvashatják újra. Az interjúkat a PIM saját honlapján is közzétette, így, ha nincs idejük a helyszínen végighallgatni mindet, akkor később (ezen a linken: https://pim.hu/interjuk-madach-kiallitashoz) otthon is van rá lehetőségük.
A tárlat végül egy hagyományosabb résszel búcsúzik. Bemutatja Az ember tragédiája első kiadásának egy példányát, Madách kézírását, illetve egy audiovizuális eszköz segítségével ki-ki saját érdeklődése szerint megismerkedhet Madách élettörténetével, írói munkásságával, gyerek- és felnőttkorának helyszíneivel, családtagjaival, valamint életének más fontos szereplőivel.
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2025. január 11-ig