Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938) 

Csillogás, elegancia, mohó életvágy, mind meghatározó elemei voltak az art deco ízlésvilágának. Az a korszak volt ez, amikor a nők letették a fűzőt és rövidebb szoknyára váltottak, amikor Josephine Baker fellépését várta egész Budapest, és amikor az áruházakban vásárlás és a fogyasztás öröme az új nagypolgári életmód fontos részei voltak. A Magyar Nemzeti Galéria most a magyar art deco művészet, kiemelten a plakátművészet ikonikus darabjain keresztül mutatja be az 1920-as és ’30-as évek sok változást hozó izgalmas időszakát.

A Magyar Nemzeti Galéria egy különleges tárlattal kezdte tavaszi évadát. Az április 11-én nyílt kiállításán ugyanis ezúttal nem egy művészi életművet vagy alkotói iskolát helyezett a középpontba, hanem egy életstílust, az 1920-30-as években hazánkban is népszerű art deco világát.

Az art deco születéséhez közel száz évet kell visszamenni az időben. Ez volt az a kor, amikor az első világháború traumája és a spanyolnáthajárvány szörnyűségei után, a húszas évek második felében az emberek vágyakozva keresték, hogy mi tudná enyhíteni fájdalmukat. Féktelen vágy jelent meg az élet élvezete iránt, az ezzel járó csillogás, az olykor dekadenciába átcsapó mohó életvágy pedig érthető módon új kifejezési lehetőségeket keresett. Erre válaszul, illetve erre reagálva született meg az art deco „stílus”, ám érdekesség, hogy ez tulajdonképpen egy utólag (a hatvanas években) létrehozott művészettörténeti fogalom, amely az 1925-ben rendezett párizsi nemzetközi iparművészeti kiállítás címéből (Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) alakult ki. Ezen az nagyszabású eseményen mutatkozott be először az az új iparművészeti irány, amely felhasználta a modern tárgytervezés tanulságait, de a funkción túl már a tetszhetőségre is törekedett. Bár az art deco szókapcsolatot Le Corbusier írta le először, ő még nem szakkifejezésként használta azt, cikksorozata pedig valójában heves támadás volt a túlzásokkal, színes, pazar tárgyakkal teli kiállítással és az ott látható tárgyakkal szemben.  Az irányzat újrafelfedezése az 1960-as években történt meg, amikor könyvek, kiállítások sora foglalkozott ismét vele, és igazából ekkor alkotta meg Bevis Hillier angol művészettörténész a ma is használatos art deco kifejezést.

A Magyar Nemzeti Galéria több termet megtöltő, nagyszabású kiállítását mintegy hétéves kutatómunka előzte meg, amelynek során számos, eddig még soha be nem mutatott kincsre találtak rá. A tárlaton a kerámia teáskészlettől az eredeti fametszetes, illusztrált könyvön át az korabeli ruhákig sokféle műtárgy megtalálható, azonban a főszerep a plakátoké.

Az art deco plakátok összetéveszthetetlen jellemzője, hogy mindenekelőtt lehengerlő hatásra törekedtek, és erről a kiállításra betérők is azonnal meggyőződhetnek. Az itt látható plakátok tükrözik a kor összes jellegzetességét: az új nőideált (aki vékony volt, dolgozott, sportolt, sminkelt, fiúsan rövidre vágott frizurát hordott), a modern divatot, s ezzel együtt az áruházak szerepét (ahol szintén nagy gondot fordítottak plakátjaik, csomagolóanyagaik, papírzacskóik tervezésére), a sport és az egészség kultuszát, az olyan újdonságokat, mint az autó, rádió vagy a hangosfilm, valamint a szórakozás olyan új formáit, mint a jazzkoncertek, a mulatók és a revük.

A kiállítás dramaturgiája a privát, intim szférától halad a nyilvános felé. Megjelennek a már említett új női divat és testkultúra tárgyai, feltűnnek az immár modern bútorokkal berendezett polgári otthonok, használati és dísztárgyaik, valamint az art deco iparművészet remekei. Ezután következnek a nagyváros, Budapest életének terei, megidézve a korabeli áruházak és mozik csillogó világát, a hollywoodi sztárok kultuszát, valamint a legendás budapesti éjszakai életet. Plakáton láthatják az 1928-ban Budapesten fellépő Josephine Bakert és a fantasztikus jelmezekben pompázó revütáncosnőket. Érdekesség, hogy Baker erotikus fellépésétől annyira félt az akkori politikai vezetés, hogy műsora előtt egy nappal be kellett mutatnia azt vezető tisztviselőknek, akik aztán szerencsére jóváhagyták a produkciót. Ekkor készült az egyik legszebb, és mindössze egyetlen példányban megmaradt magyar art deco plakát is (Fritz Lang Metropolisz című filmjéhez), amelyen Bottlik József a felhőkarcolókkal teli új nagyváros vízióját teremtette meg.

A harmincas évek közepétől a plakátok a „fürdőváros” Budapest és Magyarország más tájainak szépségeit hirdették. A Balaton csodálatos kék vizét, Budapest hídjait és gyógyító termálvizét reklámozó plakátok hívogatóan csalogatnák ma is a magyar és külföldi turistákat.

A Galéria első alkalommal mutatja be ennyire komplex módon a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát. A több mint 250 kiállított műtárgy zöme nagyon ritkán szerepelt eddig kiállításon, de van köztük több olyan is, amit még soha nem láthatott a hazai közönség.

Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2022. április 12. – augusztus 28.