Magyar Örökség díjas és Liszt Ferenc-díjas, világszerte ismert magyar zongoraművész, akit Franciaországban a Becsületrend tiszti fokozatával is kitüntettek, s akit Liszt Ferenc egyetlen méltó zongorista örököseként is emlegettek. Ő volt Cziffra György, akinek emlékét most a Molnár-C. Pál Műterem–Múzeum idézi meg a rajongóknak, és azoknak, akik szeretnének többet megtudni róla.
Cziffra György (1921-1994) az angyalföldi nyomortanyáról küzdötte fel magát a világhírnévig. Sok megpróbáltatáson ment keresztül, de szerencsére (szerencsénkre!) a sors óvó keze élete minden szörnyű periódusa után valami jóval ajándékozta meg. Fiatal felnőttként része volt katonaként a második háborúban, majd egy disszidálási kísérlete miatt jöttek a börtönévek és a kényszermunkatábor, ahol négy évig egy kőfejtőben dolgoztatták. Kisfiát és a szintén börtönbe került feleségét mindez idő alatt egyszer sem láthatta. Bár tehetségét itthon is mindig elismerték, sokan szerették, az ’50-es években lemezfelvételek is készültek vele, saját és családja megélhetését mégis elsősorban csak éjszakai lokálokban való fellépéseiből tudta biztosítani. Ekkor jött 1956, s ez az ő életében is örök változást hozott. Október 22-én még nagy sikerű koncertet adott a Zeneakadémián, ám másnap, a megnyílt nyugati határt kihasználva, feleségével és az akkor 14 éves fiával egy oldalkocsis motorkerékpáron (majd gyalog) ismét megpróbálta elhagyni az országot. Ezúttal sikeresen. Bécsben tárt karokkal és nagy szeretettel fogadták a magyar zongoravirtuózt, megérkezése után öt nappal már teltházas koncerten tapsolt neki az osztrák közönség. Ezután pár héttel jött egy újabb utazás, mégpedig a hőn áhított országba, Franciaországba, mely végül élete végéig lakhelye is maradt.
A Molnár-C. Pál Műterem–Múzeum kiállítása személyes relikviákkal (pl. Cziffra György egykori rádiójával, övével, párizsi lakásának zongora formájú telefonjával, Japánból kapott köntösével), családi fényképekkel, az Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvéből vett idézetekkel és visszaemlékezésekkel vezeti végig a látogatókat Cziffra életútján. A tárlat első terme elsősorban az embert mutatja be nekünk. A kisfiút, akit 8 évesen Dohnányi Ernő felvett a Zeneakadémiára, a fiatal felnőttet, aki mindössze pár nap ismeretség után elvette élete első és egyetlen szerelmét, Soleilkát. A férfit, aki – kibírva háború és a munkatábor megpróbáltatásait – végül hazatért, és kezdte elölről az életet.
A második rész már a Franciaországban töltött éveknek állít emléket, s annak a Senlisben található középkori királyi templomnak, melyet feleségével együtt vett meg, s amelyet rengeteg munkával és persze másoktól érkező segítséggel (ablakait pl. Joan Miró festette ki) nemcsak felújíttatott, hanem évek alatt a zene és művészetek ma is működő szentélyévé varázsolt.
A tárlatot mindezeken túl kiegészítik a legelső Cziffra-ösztöndíjas képzőművész, Kürthy Hanna, Senlisben vagy Senlisről készült képei, valamint a „házigazda”, Molnár-C. Pál a kiállításhoz köthető grafikái is. A kedves kis lakásmúzeumban látható kiállítás – melyhez a kapucsengő megnyomása után lépcsőkre helyezett mécsesek és virágok vezetik az utat a látogatóknak – március 1-jéig várja a Cziffra-életúttal megismerkedni vágyókat.
Ágyúk és virágok – Cziffra György (1921-1994) zongoraművész emlékkiállítása
Molnár-C. Pál Műterem–Múzeum, Tavasz terem, Budapest
2019. március 1-jéig