Központilag irányított és ellenőrzött színházak, ÁVH-ügynökként dolgozó színészek, emigrációba kényszerített tehetséges emberek és sok-sok kettétört sors egy olyan korban, ahol még azt is megmondták, hogy a bohóc milyen színű ruhában nevettetheti meg a közönséget. A Rákosi-korszak szórakoztatóiparának visszáságairól az Országos Széchényi Könyvtár rendezett kiállítást.
Hlatky Edit (Hlatky László komikus lánya), akit az amerikai nagykövetség egyik sofőrje csempészett át a határon, s aki elég bátor volt ahhoz, hogy utána nyílt levelezőlapon üzenjen a Varieté főnökségének, hogy bizony sokszor csókolja azt a bizonyos testrészüket egyenesen Rómából. Vay Ilus, aki megtehette volna ugyanezt, ám megijedt az utcán őt mindenhová követő, összetéveszthetetlen fekete autótól, és végül szakított amerikai udvarlójával. Vagy a szintén egy amerikait szerető Boros Ida, aki viszont bedőlt az ÁVH fenyegetőzésének, és besúgó lett. Ez csak három sors a kiállításról, illetve a Rákosi-korszak szomorú éveiből, ám jól mutatja, hogyan is dolgozott az államgépezet.
Persze ebben a korban sem volt mindenki áldozat, voltak, akik a színházakban is önként és büszkén vállalták a pártkatona szerepét. Természetesen őket is bemutatja a tárlat. Vörös függönyök mögött nézhetnek be a látogatók az üvegezett tárlókba, ahol láthatják, milyen is volt az, amikor minden előadott szöveget be kellett küldeni ellenőrzésre, amikor a színészek minden mondatának a központilag irányított propagandát kellett szolgálnia, vagy amikor az előzőleg már cenzúrázott előadást is kiértékeltek, és persze átírtak, ha kellett.
A kiállítás a „szocialista revűkkel” is foglalkozik, mely természetesen szintén a karhatalom találmánya volt. Az 1949-től zajló revükísérletek célja nem volt más, mint hogy a két világháború között népszerű show-műsorokat kormánypropagandával feldúsítva a szocialista embertípus kinevelésének eszközévé tegyék. A sztálinista karhatalomnak azért itt nem volt könnyű dolga, a korábbi népszerű bulvárlapok és a kijelölt politikai ideálokkal szembenéző sztárjaik komoly problémát jelentettek számukra, de persze így sem kellett sok idő, hogy ellehetetlenítsék azokat, akik nem tetszettek nekik, de a korábbi revükben ledéren táncoló „girl”-öknek is menniük kellett. Eltűnt a palettáról a műsorparódia, az éjszakai élet bűnös szóvá vált, csakúgy mint a nyugatról jött jazz, mindennek főszereplője a serényen dolgozó és erkölcsös életet élő munkásember és annak barátnője lett.
Molnár Dániel színháztörténész, kurátor nemrég megjelent, Vörös csillagok. A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk című kötetére, valamint a nemzeti könyvtár gyűjteményében található látványanyagokra épülő tárlat persze még sok mindenről és mindenkiről mesél, így mindenképp érdemes ellátogatnia azoknak, akik szeretnének (újra vagy most először) benézni egy nem is olyan régen letűnt kor vörös függönye mögé.
Vörös csillagok. A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revűk
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
2019. július 20-ig