A Petőfi Irodalmi Múzeum néhány hete nyílt és egészen január végéig látogatható kiállítása kissé szokatlan módon állít emléket az Újhold nemzedék „nagymesterének”, az idén száz éve született Mándy Ivánnak. Az író szövegei mellett ugyanis Mácsai István festményeinek segítségével idézik meg azt a világot, amelyet már jól ismerhetünk Mándy írásaiból.
Mándy Iván és Mácsai István alkotói univerzuma nagyon sok szempontból közös. Összeköti őket Budapest, amelyben nemcsak éltek, hanem bennük is élt, a sokszor közös látásmód, a humor vagy inkább az irónia, a hasonló alkotói eszközök, motívumok, az alakok, házak, udvarok, gangok, kerítések, lámpák és táblák, de mindkettejüknél ott van a melankólia is a háztetők fölött, a nagyon is nyers valóság, a minden romantikát nélkülöző szegénység és a mindezek mögötti személyes szürrealizmus. Náluk természetesen jelenik meg egy infánsnő, egy hollywoodi sztár vagy éppen egy oroszlán a lépcsőházban, s ez oly magától értetődő, mint az, ha Kossuth Lajos száll fel a villamosra a Terézvárosban. A kiállítás kettejük közös világán túl emléket állít egy barátságnak is: Mándy Iván és Mácsai István, két nagy művész egymásra találásának.
A MI tájaink – Tisztelgés Mándy Iván előtt
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2019. január 31-ig