Az idén 25. jubileumát ünneplő Hagyományok Háza két új tárlata igazi menedéket kínál a minket körülvevő, egyre kaotikusabb világban, amelyhez segítségül hívja a természet illatait, régmúlt korok kertjeinek virágait és gyógynövényeit, a népművészet csodálatos remekműveit és azt az ősi tudást, amit olyan jó lenne ismét magunkévá tenni. A Tulipán & zsálya – Kertek, korok, népművészet és a Szabad szappanozni – A tisztaság kultúrtörténete című tárlatok egyszerre kínálnak elmélyülést, inspirációt és új nézőpontokat, miközben bevezeti a látogatókat a „gyógyító múzeum” élménykörébe is.
„Tudtad, hogy több nyugat-európai országban az orvosok már múzeumlátogatást is felírhatnak receptre? De mi történik valójában az agyban, amikor egy műtárgy szépsége megérint bennünket? Hogyan jelenik meg a jól-lét és a tudatos lelassulás egy kiállítótérben?” – kérdezi két új tárlata kapcsán a Hagyományok Háza, ahol többekhez hasonlóan azt vallják, hogy ma már a múzeumok nem csupán a kultúra őrzői, hanem egyre fontosabb szerepet játszanak az egészség, a gondoskodás és a közösségek ellenállóképességének erősítésében, miközben igyekeznek azt is felfedezni, hogy miként válhat a múzeum a test és a lélek pihenőhelyévé.
A Tulipán & zsálya – Kertek, korok, népművészet című, február 5-én nyílt kiállítás igazi gyógyírként szolgál, hiszen a kiállítótérben lebegő levendula-, citromfű- és rozmaringillat, illetve csicsergő madárhangok segítenek abban, hogy valóban elmerüljünk a múlt kertjeinek és az onnan ihletet merítő népművészet világában. A Kallós Zoltán teremben látható tárlat 120 különleges tárgya öt évszázadot ível át, bemutatva, hogy a kolostorok gyógyfüves kertjeiből, Európa barokk és reneszánsz udvaraiból, a városi polgárság virágos kertjeiből vagy a Selyemúton át akár a messzi Keletről hogyan érkezett meg a magyar népművészet motívumai közé (sőt, sok esetben a paraszti kertekbe is) például a rózsa, a szőlő, a margaréta, az ibolya, a tulipán, a zsálya vagy akár a citrom és a narancs.
„A magyar népművészet minden szirmában ott rejlik a természet és a kultúrák találkozása” – vallják a kiállítás megálmodói, és persze az a sok, itt látható csodálatos hímzés, faragás, kerámia és festett bútor is, amelyek e találkozások legszebb produktumai. A kiállított népművészeti kincsek között van karcagi dísztányér, tiszafüredi pálinkásbutella, kaposvári írott tojás, szőlőmintás úrasztal terítő 1829-ből, mezőtúri csalikancsó, Loránffy Zsuzsanna fejedelemasszony egykori terítője, turai vőlegénybokréta, 1910-es évekből ránk maradt mirtusz, kalocsai hímzésminta, kalotaszegi párta, székelyföldi festett tükör és Zsolnay patikaedény is – persze mind gazdag virág- és növénymotívumokkal borítva.
A tárlat ugyanakkor a jelenről is kíván szólni, melynek szép példája Dr. Papp Anett DLA textiltervező, kutató és oktató búzafűből (pontosabban annak gyökérszövetéből) készített erdélyi matyó viselete. A projekthez a Hagyományok Háza gyűjteményének egyik darabjáról 3D-s szkenneléssel és texturális mintakövetéssel sablon készült, melynek segítségével (azt benőve) gyakorlatilag a növény gyártotta le a ruha anyagát, amelyet aztán hivatásos viseletkészítő varrt össze. Az eredmény ámulatba ejtő!
A kiállítás a Romani Design installációjával búcsúzik el a látogatóktól, amely a roma öltözékek színekben gazdag virágmotívumairól és a roma kultúrában oly fontos Mária-kultuszról mesél.
A Hagyományok Háza másik, ugyanazon a napon nyílt kiállításán először olyan érzésünk támad, mintha egy századokkal ezelőtti mosókonyhába lépnénk be, ahol a régi eszközöket és a fejünk felett lógó, hófehér alsóruhákat, kötényeket, ingeket és csipkés blúzokat látva tudjuk és érezzük, hogy bizony régen mennyire nehéz volt a mosónők és az asszonyok élete. A Szabad szappanozni – A tisztaság kultúrtörténete című, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel együttműködésben létrejött kiállítás a tisztaság, a higiénia és a testápolás témáját vizsgálja, ám nemcsak a múlt gyakorlatainak bemutatására vállalkozik, hanem olyan aktuális kérdéseket is reflektorfénybe állít, mint a fenntarthatóság, a modern ember ökológiai lábnyoma, a túlfogyasztás, a testhez kötődő normák és a mindennapi rutinok átalakulása. Elgondolkozunk, hogy vajon nem lenne-e érdemes sok tekintetben visszatérni a gyökerekhez, ha nem is a sulykoló vagy a mosóteknő használatához, hanem például a szappanfőzéshez, vagy a jóval átláthatóbb módon előállított tisztálkodótermékhez. Másrészt viszont a tárlat nem akarja idealizálni sem a múltat, azt a nem is olyan régi kort, amiben tabunak számított a női menstruáció, és valószínű már zsírral sem szeretnénk kenni a hajunkat a tetvek ellen. De akkor vajon hogyan lehetne ma felállítani valamiféle egyensúlyt testünk és környezünk között úgy, hogy egyik irányba se billenjünk? A csak tárlatvezetéssel látogatható kiállítás ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket vet el látogatóinak, amelyre a jegyeket a korlátozott látogatószám miatt érdemes elővételben megvásárolni a Hagyományok Háza weboldalán.
Képek forrása: Hagyományok Háza
Tulipán & zsálya – Kertek, korok, népművészet
Szabad szappanozni – A tisztaság kultúrtörténete
Hagyományok Háza, Budapest
2026. november 29-ig (mindkét kiállítás)