Gasztronómiai különlegességek, izgalmas család- és szerelmi történetek, valamint a menza múltjának és jelenének megismerésére hív a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) időszaki kiállításain. Archív fotók, fontos ereklyék és kordokumentumok, múltidéző enteriőrök, festmények, eredeti receptek, példaértékű életutak, illetve a mindezekkel járó garantált nosztalgikus hangulat – négy kiállításon!
(K)rémes irodalom – Az Angelika cukrászda és Gyurkovics Tibor
Egykor Budapestet mint a kávéházak városát emlegették. Ezek a kávéházak a szellemi eszmecserék fellegvárai voltak, irodalmárok és művészek találkozóhelyei. Ezt a hagyományt igyekezett feleleveníteni Bechmann Györgyné is, aki cukrászdájában télen-nyáron otthont adott íróknak, költőknek és a műveiket tolmácsoló előadóknak, képzőművészeknek. Az Angelika cukrászda úgy vált közismertté Budán, a Szent Anna-plébániatemplom mellett, mint „irodalmi kávéház”. Gyurkovics Tibor is itt tartotta (irodalmi) estjeit, előbb Lyukasóra, majd Gyurkovics (K)rémes címmel. A közéleti kávéház keretében képzőművészek kiállításainak is otthont adott a cukrászda, Angelika Galéria címmel. Gyurkovics azzal a kéréssel fordult Bechmann Györgynéhez, a cukrászda vezetőjéhez, hogy nevezzenek el róla egy süteményt, ekkor született meg a Gyurkovics (K)rémes, amelyet a költő arcképe díszített. A süteményt idővel nemcsak az Angelikában tartott estjein szolgálták fel, hanem mindenhol, ahol Gyurkovics könyvbemutatót tartott.
A kiállítás egy igazi kávéházi enteriőrben (benne az eredeti berendezés néhány bútordarabjával), számtalan kedves kis tárggyal, a Gyurkovics (K)rémes receptjével, érdekes kordokumentumokkal, fényképekkel, archív felvételekkel, festményekkel és szobrokkal idézi meg az egykori irodalmi estek, valamint a Kossuth- és József Attila-díjas költő, író emlékét, de bemutatja az 1998-ban bezárt cukrászda történetét is. A kiállításhoz Bechmann Györgyné is tart tárlatvezetéseket, amelyek időpontjairól a múzeum honlapján érdemes tájékozódni.
2024. február 11-ig
Rigójancsi – Szerelem mint édes ihlet
A Gyurkovics (K)rémes mellett december 15-től a Rigójancsi történetét is kiállításon mutatja be az MKVM.
A 19. és a 20. század fordulóját a viszonylag békés Európában gazdasági növekedés és a fejlődés miatt boldog békeidőként szokták emlegetni. Az Osztrák-Magyar Monarchia kikötővárosát, Rijekát is ez jellemezte, rendszeresen induló hajójáratai, fejlődő városképe az egyik legjelentősebb kikötővé tette az Adriai-tengeren. Ahogyan szerte Európában, Rijekában is kialakult a kávéházi kultúra. A nagy jelentőséggel bíró kávéházi légkör jellemezte a Kontinental szálloda kávéházát is, melynek neve máig összefonódott a Rigójancsi süteménnyel.
Az időszaki kiállítás bemutatja, ki volt a sütemény névadója, Rigó Jancsi, miként házasodott össze „a kor legérdekesebb nemesasszonyával”, és hogy különleges, Európában szinte minden lapban lehozott, szenzációszámba menő szerelmük hogyan szolgált ihletül egy édesség megalkotásához.
2024. március 31-ig
Egy valódi székesfővárosi polgár – Marton Alajos díszműáru-kereskedő
A múzeum következő termét megtöltő, még októberben nyílt kiállításának Marton Alajos díszműáru-kereskedő a főszereplője. A tárlat középpontjában a kereskedő és feleségének vélhetően Glatz Oszkár által megfestett portréja áll, amelyet néhány évvel ezelőtt ajándékozott a család a múzeumnak. A téma aktualitását az adja, hogy üzletét 150 évvel ezelőtt, 1873-ban, a főváros egyesítésének évében nyitotta meg, majd évtizedekkel később, állhatatos polgárként és választott képviselőként is aktív részt vállalt a főváros kereskedelmi ügyeinek az intézésében. Pályaképén át az európai fővárosokkal egyenrangú gazdasági-kulturális-társadalmi berendezkedés megvalósításának irányába mozduló, fejlődő magyar főváros képe is kirajzolódik előttünk.
Marton Alajos az 1860-as évek első felében Szekszárdról érkezett Pestre, ahol segédnek állt egy Váci utcai norinbergiáru-kereskedésbe (Norinbergi áru: Nürnbergből származó aprócikkek). 1873-ban önállósult, a külföldi szakmai tapasztalatok és árukészlet birtokában nyitotta meg üzletét a Walthier-házban. Szerepelt az 1885-ös országos kiállításon, az Iparművészeti Társulat (melynek maga is alapítója) támogatásával az Ezredéves Országos Kiállításon, s 1900-ban már szervezőként vett részt a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának rendezésében. Kezdetben főleg exportból származó luxuscikkeket forgalmazott, de a századforduló idején már élen járt a hazai műipar- és az iparművészeti szakképzés támogatásában is. A császári és királyi udvari szállítói cím és a Ferenc József rend lovagi címének birtokosa volt. Boltjában rendszeresen fordultak meg az európai uralkodóházak tagjai.
A kiállításon korabeli fotók, kedves ereklyék, használati tárgyak, szép bútorok, festmények és iparművészeti remekek mutatják be Marton Alajos családját, munkásságát, sikerekkel teli életútját, amely példaértékű minta a mai pályakezdő fiatalok számára is.
2024. március 31-ig
Menzán innen – Menzán túl – Titkok, tények, távlatok az iskolai közétkeztetésben
Te is menzás vagy/voltál? Ez a kérdés generációk óta összeköt minket, mint egy cinkos összekacsintás. Az iskoláskorú gyermekek közel fele az oktatási intézményekben ebédel hosszú évtizedek óta. A rendszeres táplálkozás ugyanolyan fontos a gyermekek fejlődése szempontjából, mint a testmozgás: jobban teljesítenek az iskolában, és eredményesebbek a sportban is. A közös étkezés a társas kapcsolatok kialakításában is segít, amely szintén szükséges a sikeres felnőtt élethez.
A közétkeztetés témája nem túl gyakran került terítékre kiállításokon. Őrzünk róla kellemes és kellemetlen emlékeket, gyermek- és fiatalkorunk része, amely meghatározza felnőtt életünket. A mostani tárlat apropóját egy, az elmúlt években zajló kutatás adta, amelynek során egy szakemberekből álló csoport kilenc településen (Budatétényben, Pesterzsébeten, Szarvason, Egerben, Ózdon, Rózsaszentmártonban, Debrecenben és Csömörön) vizsgálta meg a közétkeztetés mai helyzetét. A kiállítás a friss kutatási eredményeken túl képekben, tárgyakban, számokban idézi fel a múltat és az elképzelhető jövőt is, például a tárlat azon is elgondolkodik, hogy idővel felválthatják-e a konyhásnéniket a robotok. Nagyon sokan fognak találkozni gyermekkoruk klasszikus menzás bögréivel, tányérjaival, villáival, műanyag kancsóival és tálcáival, de akár a klasszikus (szeretett vagy utált) menzaételekbe is bele lehet szagolni. Itt biztosan minden egykori menzás nosztalgikus hangulatba kerül!
2024. április 21-ig
Képek forrása: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum