Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti
Galéria
A Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású, csaknem kétszáz műalkotást felvonultató tárlattal emlékezik Anna Margitra. A művész első életmű-kiállítása minden korábbinál teljesebb képet ad a 20. század legnehezebb periódusait megélt alkotóról.
Céllövölde, ahol Hitler, Jézus, Anna Margit, egy öreg zsidó és egy ismeretlen elítélt közül lehet választani, hogy kire lőjön a vásári forgatagban a szerencséjét próbáló. Az 1976-ben festett kép tanúsága szerint a legtöbb lövést az öreg zsidó és Anna Margit kapta. Megrázó erejű alkotás, és persze nem ez az egyetlen ilyen a Nemzeti Galéria Anna Margit-kiállításán. „Ha képeimet figyelmesen megnézik, megállapíthatják, hogy ez egy keserű életrajz. Születni senki sem születik keserűnek, de azzá válik, ha sorsa oly kemény életet adott, amelyet végigjárni felér egy háborúval” – mondta élete végén.
A Nemzeti Galéria nagyszerűen rendezett Anna Margit-kiállítása az Arc poetica című festményével indul, hogy utána nyolc egységbe/idősávba rendezve vigye végig a látogatót a művész életútján. A mai ember csak elképzelni tudja, milyen rettenetes lehetett a második világháborút zsidóként, pláne zsidó művészként megélni, sőt túlélni. Anna Margit közelről ismerte a félelmet, a kiszolgáltatottságot és a gyászt is, hiszen apja és fiatalon megismert első férje, Ámos Imre is koncentrációs táborban vesztette életét. Mindezeken túl évtizedekig volt osztályrésze a szegénység, a mellőzöttség és (néhány kortársát és tanárát leszámítva) megtapasztalta a szakmai megbecsülés hiányát is, csak élete utolsó szakaszában jutott az őt megillető kiállítási lehetőségekhez. Soha nem tudott igazán se szenvedéseiről, se a képeiről beszélni, ahogy a kiállítás elején hallható videófelvételen is elmondja, ő csak színekkel tudja elmondani mindazt, ami benne van. A színek mellett hatalmas arcú, magányos bábui is időről időre megszólaltak, általuk, velük kiáltotta világgá a történelemnek kiszolgáltatott ember fájdalmait.
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti
Galéria
Ezek a bábuk először 1945-ben között jelentek meg vásznain, abban az időben, amikor részt vett az Európai Iskola nevű művészcsoport megalapításában. Tagjai a nyugat-európai képzőművészet haladó példáit követve szerették volna a magyar modern magyar festészetet bekapcsolni az nemzetközi vérkeringésbe. Sajnos törekvéseikkel, az erősödő kommunista diktatúra hatására, egyre inkább elszigetelődtek, művészeik 1948 után szellemi emigrációba kényszerültek. Anna Margit maga egy évtizedig tiltólistára, majd a 60-as évektől sokáig a megtűrt kategóriába került.
A több mint harminc éve elhunyt művész – minden nehézség ellenére – gazdag életművet hagyott maga után. Egy olyan életművet, amelynek alkotásai nehezen sorolhatók bármely képzőművészeti irányzathoz; munkásságának jelentős része leginkább a szürrealizmus, illetve az expresszív látásmód mentén jellemezhető, amelyben egyszerre jelent meg az érzékiség és a kíméletlen tisztánlátás. A kiállításon végigkövethetjük pályája változásait, tanúi lehetünk, ahogy az ötvenes és hatvanas években egyre fontosabbá vált képein az abszurd humor, a gúny. Munkáiban ekkor tűntek fel a népművészet és a provinciális művészet elemei, a folklór és a giccs segítségével eltávolította magától a gyászt, a tragikum pedig összefonódott a komikummal, a nevetéssel. Késői képein bábui már ótestamentumi jeleneteket idéznek meg, az emlékezés szomorúságával és minden iróniájával. A tárlat 1989 februárjában írt, az élettől búcsúzni kívánó idős művész vallomásával zárul.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2024. szeptember 1-ig