1948, Magyarország: Robert Capa fényképezőgépe lencséjén keresztül figyeli hazáját, azt a Magyarországot, amit tizenhét évvel korábbi távozása óta csak egyszer-kétszer látott viszont, s ahová – korai halála miatt – ezután soha többé nem tért vissza. A látogatás apropója ezúttal az amerikai Holiday magazin megbízása volt.
A Robert Capa: Magyar riport, 1948 című kiállításon olvasható levélrészletből, amelyet Maria Eisner, a Magnum párizsi irodájának vezetője írt Capának, kiderül, hogy a megrendelő elsősorban olyan fotókat vár, amelyek megmutatják, „hogy néznek ki az emberek, hogyan öltözködnek, mit esznek, mit vásárolnak a boltokban, stb.”, vagyis nem nagyívű sztorit, hanem olyan fotókat kértek Capától, amelyeket könnyű eladni az amerikai közönségnek.
Capa hat hetet töltött itthon. Fényképezte a háború után újjáépülő országot, ahol már folytak az első 3 éves terv előírta munkálatok, fényképezett a Ganz Hajógyárban, megörökített aratásokat, fotózott új traktorállomásokat, népi kollégistákat, a Gellért hullámfürdőjében lubickoló embereket, körhintázókat, volt divatbemutatón, hídavatáson, Teleki grófnő budapesti bárjában, katonai protokollrendezvényeken, látta a romjaiból éledő Budapestet, miközben persze rögzítette a kommunista befolyás egyre nyilvánvalóbb jeleit is… Azokat a jeleket, amelyeket 1948-ban még senki nem akart komolyan venni, még mindenki bízott abban, hogy a háború sötét időszaka után végre egy szebb jövő felé közelít az ország. Talán még Capa is hitt akkor ebben a csalóka napfényben, ám alig telt el egy év, és minden megváltozott. Mire a képek megjelentek, itthon már több barátját elhallgattatták vagy bebörtönözték.
.
A Holiday magazin 1949 novemberében hozta le Capa Budapesti beszélgetés című riportját, aminek sajnos nem volt igazi visszhangja, a korábbi munkáihoz képest többen unalmasnak találták a képeket. Capa is ritkán használta el ezeket a felvételeket, valószínűleg a hidegháború idején kialakult szovjetellenes hangulat miatt, amely következtében évtizedekig a retrospektív kiállításokból is rendre kimaradtak.
A felvételek Robert Capa öccse, Cornell Capa jóvoltából kerültek haza, és először 1989-ben állították ki őket az egykori Munkásmozgalmi Múzeumban. Most, harminchét évvel később van lehetőségünk ismét együtt látni ezeket a jórészt ismeretlen képeket (mintegy ötvenet az eredeti gyűjteményből), amelyek tehát az ekkor már világhírű fotóriporterünk szemén keresztül segít megismerni múltunk e keserédes időszakát.
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest
2026. augusztus 23-ig