Kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria
Fényes Adolf nem sokkal a budapesti gettóból való szabadulása után, 1945. március 15-én, 77 évesen hunyt el Nagymező utcai műteremlakásában. Sajnos fájdalmasan keveset tudunk róla, holott képei az 1910-es években a legkeresettebbek között voltak számontartva, életében elismert és emberileg is sokak által kedvelt kiállítóművész volt, de ennek ellenére utoljára 1960-ban rendeztek gyűjteményes tárlatot műveiből. Most a Magyar Nemzeti Galéria igyekszik törleszteni ezt a nagy művészettörténeti adósságot.
Fényes Adolf esetében nem csak a művészetét bemutató kiállítások hiánya az oka annak, hogy a nagyközönség kevésbé ismeri munkásságát. Egy máig élő téves szakmai megítélés és a második világháború is sokat tett azért, hogy elfeledjük, hiszen zsidó származása miatti üldöztetése, és később az általa alapított Szolnoki Művésztelepet ért bombatalálat is minden bizonnyal értékes dokumentumokat semmisíthetett meg vele kapcsolatban. Így nem kérdés, hogy a Magyar Nemzeti Galériában októberben nyílt, A csend képei című kamaratárlat és a több mint tízéves kutatómunka után, a festőről november második felében megjelenő, reprezentatív tanulmánykötet sokat segít majd műveinek újrafelfedezésében. A gazdagon illusztrált kötet betekintést nyújt Fényes családi hátterébe és társadalmi környezetébe, részletesen tárgyalja stiláris és tematikai sokféleségét, valamint kiemeli a Szolnoki Művésztelepen betöltött meghatározó szerepét. A könyv külön értéke, hogy elsőként közli majd a mester mintegy nyolcszáz művét számláló oeuvre-katalógusát, így a kiadvány egyszerre lehet művészettörténeti alapmű és inspiráló olvasmány a szélesebb közönség számára.
Fényes Adolf (eredeti nevén: Fischmann Adolf) 1867. április 29-én született Kecskeméten, s egyike volt azon festőknek, akik rengeteg időt szántak arra, hogy jól megtanulják a mesterséget – összesen 14 évig járta Európa festő- és rajziskoláit. Nem volt mindig egyértelmű, hogy festő lesz belőle, mindkét oldalon nagy múltú rabbi családja eredetileg jogi pályára szánta. Életének kutatói szerint talán éppen a szülei miatt szerette volna tökélyre fejleszteni művészetét, így bizonyítva, hogy a jó pálya mellett döntött.
Kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria
A Nemzeti Galériában látható kiállítás először a művész életútján vezeti végig a látogatókat. Az időrendbe felsorakoztatott évszámok alatt olvashatunk fontos életeseményeiről, a számos fénykép között láthatjuk, amint fehér köpenyben, festőecsettel a kezében büszkén áll készülő műve előtt, vagy ahogy kerek szalmakalapjában, bajusza alatt nevetve mosolyog ránk művészbarátai között. E teremben kapott helyett egyik legismertebb csendélete, a Mákoskalács is, amelyen egy szépen megterített asztal hívja mákoskalács-kifli-tej reggelire (vagy uzsonnára) nézőjét.
A kiállítás ezután egy másik, az előzőből nyíló teremben folytatódik, ahol Fényes jellegzetes korszakaiból (1898-tól az 1940-es évek elejéig) származó remekműveivel ad ízelítőt a művész sokszínű életművéből. A kiállítást a Szegény emberek élete-ciklus drámai darabja, az Anya nyitja meg, amelyet kiállításakor nem kis megrökönyödéssel fogadott a korabeli múzeumi közönség, hiszen az emberek akkoriban nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy festményeken szembesüljenek a mély nyomorral és a szegénység valódi, kendőzetlen arcával.
Mindezt a Napfényes korszak képei követik, vagyis a 20. század első évtizedének impresszionisztikus tájképei, izzó koloritú, közkedvelt figurális kompozíciói és hangulatos kisvárosi variációi – Vác és Szentendre meghitt utcaképei. A posztimpresszionista stílusjegyek hatását tükrözik Fényes 1910 körül született élénk színű parasztszobabelsői, markáns kontúrokkal fogalmazott, dekoratív csendéletei és épületenteriőrjei. Végezetül, művészetének két világháború közötti időszakát a hétköznapi valóságtól érthető módon eltávolodó stilizált világok sora: bibliai jelenet, a kuruc időket felelevenítő várostrom és baljós hangulatú tájkép érzékelteti.
A kamaratárlat megtekintése után érdemes a Galéria állandó kiállítására is benézni, ahol további két csodálatos Fényes Adolf-festmény (Csendélet mézeskalács szívvel és a Könyvek) segít még jobban elmerülni az idén 80 éve elhunyt festő meghitt békéjében.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2026. január 11-ig