„Mi mindig ketten vagyunk: én és a munkám” – mondta Jókai hőse, Berend Iván a Fekete gyémántokban. Azonban természetesen nemcsak a főhősnek adott szavak ezek, Jókai saját élete is benne van e sorokban. Óvatos becslések szerint szépprózai munkái háromszáz kötetre tehetők, csaknem 40 millió betűt vetett papírra élete során, és ez még csak az írói munkássága! Jókai születésének 200. évfordulóján most az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum hívja az érdeklődőket egy olyan irodalmi és kultúrtörténeti utazásra, ahol az írón túl a mindenre kíváncsi, eredetileg festőnek készülő természettudós, amatőr csillagász, etnográfus, lelkes kertész, a bányászat és a mérnöki tudományok akkori legfrissebb eredményeiben jártas kutató Jókai Mórt is megismerhetik.
A kiállítás címválasztása – Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz – is a Fekete gyémántokból kölcsönzött idézet. Maga Jókai jellemezte így főhősét, aki kiváló tudós, katona és innovatív gondolkodó volt – minden Jókai-hősök legpozitívabbika. E szavak azonban az íróra is éppúgy igazak. Jókai maga is üstökösként tűnt fel a 19. század irodalmi és közéletében, egyedülálló karriert tudhatott magáénak, a Monarchia egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja volt. Az üstökös ugyanakkor az író által alkotott szövegvilág metaforája is lehetne – hol a csodálat tárgyát képezik, hol homályba vesző erejükről és múló aktualitásukról hallhatunk. A kiállítás készítői rendületlenül hisznek abban, hogy Jókai életműve képes újra és újra megújulni, és épp annyira ámulatba ejtő, mint a regény főhőse kapcsán hivatkozott égmás. (Érdekes adalék, hogy a csillagászati tisztelet jeleként egy kisbolygó a 90370 Jókaimór nevet viseli, míg a Merkúron egy 90 kilométeres átmérőjű kráter is őrzi az író nevét – ez a kozmikus emlékezet is érzékelteti Jókai kulturális súlyát.)
A kiállítás ugyanakkor nemcsak az író születésének kíván emléket állítani, hanem a Magyar Tudományos Akadémia alapításának szintén 200. évfordulójának is. A két esemény összekapcsolása természetesen nem véletlen, hiszen Jókai írói és szerkesztői pályája szorosan összefonódott a magyar tudományos gondolkodás és ismeretterjesztés fejlődésével. Életműve hűen tükrözi a korszak paradigmaváltásait: műveiben megjelennek a földrajz, geológia, botanika, biológia, csillagászat, archeológia és nyelvészet legújabb eredményei, valamint a hozzájuk kapcsolódó mérnöki és technikai vívmányok. Szinte mindent beleírt regényeibe, amit látott, tapasztalt, megfigyelt, olvasott, vagy amiről másokkal beszélgetett. Egyszerre volt a szabadságharc emlékezője, a reformkor krónikása (mindkettő teremcím is) és a jövő hírnöke. Az ő nevéhez fűződik továbbá az első magyar nyelvű tudományos-fantasztikus regény (A jövő század regénye) is.
Elmondása szerint már a papírra vetés előtt megvolt a fejében minden egyes művének teljes szövege a legrészletesebb dialógusokig, így amikor leült ténylegesen megírni az adott regényt, novellát, akkor egy ültő helyében meg tudott írni egy vagy két „nyomtatott ívet” úgy, hogy közben egyetlen szót sem kellett kitörölnie vagy átírnia.
A közel kétszáz, zömében az író hagyatékából származó tárgyat bemutató, érdekes hanganyagokkal és megannyi idézettel, kedves visszaemlékezéssel gazdagon ellátott kiállításon tehát a világra kíváncsi, rendkívüli nyitottsággal és munkabírással megáldott polihisztort ismerhetünk meg. Olyan kiállítási tárgyak veszik itt körbe a látogatókat, mint Jókai kőzet- és csigagyűjteménye, valóban hatalmas óriáskagylója, a távcsöve, a kertészeti eszközei, az íróasztala, a jubileumi könyvszekrénye, tulipános ládája, általa készített festmények, sőt Jókai és Petőfi Dohány utcai albérletében egykor álló kályha is. Megelevenedik Az arany emberből ismert, érintetlen Vaskapu a korabeli fényképek és a mesterséges intelligencia segítségével, de még édesanyjától is vannak itt relikviák. Jókai kapcsolati hálóján keresztül a látogatók megtudhatják, hogy kik ihlették műveinek szereplőit, illetve egy teszt kitöltésével választ kaphatnak arra is, hogy melyik regényhős személyisége hasonlít rájuk a legjobban.
A kiállítás megtekintése után egészen biztosan egy új, árnyaltabb Jókai-képpel távozik a látogató. S hogy maga az író mit szólna ahhoz, hogy így, több mint száz év után is mennyien csodálják, kutatják életművét, nem tudni. Ahogy a tárlat is megemlékezik róla: nehezen fogadta, ha egyáltalán elfogadta a dicsérő szavakat, és még ötvenéves korában is volt, hogy elpirult, majd igyekezett másfelé terelni a beszélgetést, vagy egy önmagát fitymáló frázissal válaszolt a bókokra. Most nem tudja elterelni a beszélgetést, így bátran mondhatjuk, hogy az egyik legsokoldalúbb, és még ma is üstökösként ragyogó írónk született meg 200 évvel ezelőtt.
Fotók készítője: Birtalan Zsolt és Gál Csaba, MNMKK PIM
MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2026. december 31-ig