
Kép forrása: MODEM
Nemes egyszerűséggel csupa szépség, ami a debreceni MODEM 3. emeleti kiállítóterében Szipál Márton életmű-kiállításán látható. Arcok és testek, tekintetek és mozdulatok, mondhatni semmi különös, a fotográfus sajátosan egyedi szemüvegén át nézve mégis mintha valami olyat látnánk, amire a legjobbak közül is csak kevesen képesek.
Mert leképezni a valóságot puszta technika, de megmutatni a varázslatát, a mindenben ott rejlő szépséget, az zsigeri és az emberen túlmutató zsenialitás. Azt hiszem, Martin a zsenit most kikérné magának, de legalábbis nevetne rajta. Ő a fényképezést sokkal magától értetődőbbnek és kiszámíthatóbbnak látta. Kompozíciós szabályokról, matematikáról, fénytanról beszélt, ami praktice mindenki számára elérhető. Vallotta, hogy „a szépség a szigorú kompozícióban, az pedig a formák mögött rejlő geometriai alakzatokban rejlik”. Azért szerette magát jobban kopaszon, mint hajjal, mert a hajas feje nem volt eléggé szabályos, geometrikus. Azt is mondta, hogy „ha az ember jól bánik a formákkal, akkor a beállításokkal csodákat művelhet”, hozzátéve, hogy mindemellett „a jó portré 30 százalékban technika, 70 százalékban kommunikáció”.

Kép forrása: MODEM
És Szipálnak ez is jobban ment az átlagnál. Nemcsak beszélni tudott rengeteget, de ezt úgy tette, olyan közvetlenséggel és nyitottsággal, hogy akivel beszélgetett, fontosnak, különlegesnek érezhette magát. A kiállítás elején, egy afféle interaktív emlékfalon barátok, családtagok és kollégák üzennek videóban az idén 101 éve született Szipál Mártonnak. Az élmények, amiket felidéznek, sokfélék, a kapcsolódások is különböző mélységekről tanúskodnak, de egy mindenben közös: az amiatt érzett hála, hogy ismerhették ezt a különös embert.
A gyönyörűséges Kimberlyk, Brendák és Bethanyk, az aranymetszés szabályai szerint beállított aktok, modern madonnák, táncmozdulatok, színésznők és előadóművészek portréi mellett a vitrines tárlókban Szipál Márton egész élete elénk tárul képekben és különféle relikviákban.
Mivel fotós dinasztiába született, és édesapja mellett már gyerekként magába szívta a mesterség alapjait, lényegében a debreceni Piac utcában lévő családi műteremben megpecsételődött a sorsa. Akarata ellenére is megismerte a szakmát, tízévesen arcanatómiát és testarányokat, a mozifilmek világítási szisztémáját tanulta apjától. „Apám sokat beszélt a fényképészetről – mesélte –, senki nem tudott annyit akkor Magyarországon, mint ő. A századforduló után Münchenben nyílt egy művészeti akadémia, azt végezte el. A fotó a festészetből jött, ott is festészetet tanítottak, ezt próbálta nekem, mint egy jó apa, átadni.”
A negyvenes-ötvenes években szépen ívelt is felfelé saját jogon a pályája, de aztán mert sokkal nagyobbat álmodni. Mindig is a magasba, a felhők fölé vágyott – ezért tanult pilótának is –, úgyhogy repülőre szállt, és meg sem állt Los Angelesig. Ott azonnal a Sunset Boulevardon nyitott műtermet, remélve, hogy a hely presztízse a semmiből magasba repíti a Martin Studiót. Bevált a terv: pillanatok alatt egymás kezébe adták a kilincset a sztárok, akik egyenesen el voltak ragadtatva a róluk készült képektől. A kiállítás néhány Szipálnak írt köszönőlevelet is közöl: az író és festő Henry Miller azt írja, „mindenki odáig van a munkáidért”, Olivia Hussey, Zeffirelli Júliája szerint róla ennyire jó képek sosem készültek korábban, de a Hemingway-unoka, Margaux is szuperlatívuszokban köszöni meg, hogy mennyire szépnek látják őt a mester szemei.
A sztárportrék mellett többek között a Californian Girls nevű divatmagazin megbízásából készített divatfotók, szerelmei szuggesztív tekintetei, almák fényességében tükröződő arcok és egy, az utolsó teremben felállított mini műterem mesél a Szipáli fény-kép-ész hármasságáról. A tárlat végén a már Budapestre visszaköltözött, nyolcvanas éveiben járó mester mesél egy kisfilmben, fiatalokat lepipáló lendülettel és életigenléssel, tanításról, a létezés fénylő és árnyékosan is szép oldalairól. Ahogy mondja cinkosan hahotázva: „Nem azért nevetek, mert minden rendben van, hanem, mert így könnyebb továbbmenni”.
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen
2025. október 5-ig