olaj, vászon, 100 × 100 cm
Kerek-Jászovics Anita jóvoltából
A Műcsarnok 2014 óta évente megrendezett Nemzeti Szalonjainak sorában immár harmadik alkalommal mutatja be a hazai és határon túli magyar képzőművészet előző öt évének legfontosabb törekvéseit, alkotásait. A kurátorok minden szalon esetében igyekeznek széleskörűen válogatni több generáció sokféle gondolati háttérrel rendelkező, többféle műfajt, technikát felvonultató műveiből, és ez most sem volt másképp.
Az idei tárlat címe: Nem helyettesíthető tárgyak. A megnevezés a kriptovilágból kölcsönzött kifejezés, olyan virtuális tárgyat jelent, amelyet egyedi digitális azonosítóval látnak el, de a kifejezés a maga modernül leleményes módján megragad valamit a képzőművészet lényegéből is.
A címválasztásban ugyanakkor Kosztolányi Dezső szavai – „Ilyen az ember. Egyedüli példány…” – is visszaköszönnek, amely üzenet ma, amikor a virtuális világ egyre inkább átszövi a mindennapjainkat, és szorítja háttérbe az alkotó ember művészetet teremtő egyedi képességének évezredes tradícióit, még húsba vágóbb, mint Kosztolányi idejében volt. Erről Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója így szólt a kiállítás májusi megnyitóján: „Értelmezésem szerint nemcsak az ember egyedi minőség, de a művész-ember alkotása is egyedi és megismételhetetlen. Ezt nem helyettesítheti a „digitális azonosítóval jelölt” virtuális tartalom, annak a kriptovaluták láthatatlanságához hasonlítható pszeudo-valósága. Az idei szalon kurátorai hangsúlyosan érzékelik az emberi civilizációt érintő, egész világunkat radikálisan átíró veszélyes fordulatot. Ezért szeretnék megragadni azt a „pillanatot”, amikor a fenti jelenség a képzőművészetre is kiterjeszti működését. A felelősséget átérezve kérdezik: van-e, lesz-e külön-külön értelmezése, helyiértéke a digitalizáció előtti és utáni művészetfogalomnak?”
Bács Emese: Árpád híd, 2019
vegyes technika, kollázs, vászon, 146 × 200 cm
Dr. Kacsuk Péter jóvoltából
A kérdéssel valóban foglalkozni kell, hiszen sajnos már tény, hogy az AI, a mesterséges intelligencia immár a művészet minden műfajában megjelent. A hat részre osztott (A kétkedés csendje, Gesztus vagy kiáltás, Érző Lények Háza, A létezés struktúrája, Végtelen keresés és Jövőkép) kiállításon látható 208 műalkotás kérdez, sokszor válaszol is, de mindenekelőtt közös gondolkodásra hív a művészet és az ember jövőjéről.
A leendő látogatóknak Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke Márai Sándor szavait ajánlja amolyan sorvezetőnek: „Az élet zörejéből egyszerre tisztán előválik a dallam – a lármából a zene, ez a csodálatos és sűrű párlat, amelyben minden földi hang és zörej benne van, leszűrve és megnemesedve, mint az imában a bűn[…]. Mindenfelé csak lármát hallani; de te figyelj a dallamra!”
Műcsarnok, Budapest
2025. szeptember 28-ig