Oltárszárny hétköznapi oldalának részlete a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltáráról, 1506
© Szépművészeti Múzeum
A magyar művészettörténet sokat kutatott rejtélyei közül az egyik biztosan MS mesterhez köthető, hiszen kilétét többen többféleképp próbálták már megfejteni. A Szépművészti Múzeum és az esztergomi Keresztény Múzeum közösen rendezett, valamint több mint 20 kölcsönző intézmény közreműködésével létrejött tárlat most új fejezetet nyit a mester kilétére és művészetére vonatkozó sok évtizedes kutatásban.
Vajon ki állhat a titokzatos MS monogram mögött? Mikor született, honnan származott, s miért csak néhány alkotását szignózta egy olyan korban, amikor a képaláírás már bevált szokás volt a művészeknél?
A kiállítás, amely létrejöttén történészek, művészettörténészek és restaurátorok is dolgoztak, a válaszokhoz először a mester korába, a 15–16. század fordulójára, a Jagelló-korba repíti vissza a látogatókat, hiszen, ha pontos évszámot nem is tudunk, annyi bizonyos, hogy ebben az időszakban alkotott. Az is szinte biztos vele kapcsolatban, hogy tanulóévei egy részét Itáliában töltötte, sokat járt Magyarországon, megfordult Beszterce- és Selmecbányán is, valószínűleg Bécsben volt a műhelye, de pályája kezdetén élt Nürnbergben is, ahol szoros kapcsolatot ápolhatott Albrecht Dürerrel, akinek a hatása művein is visszaköszön.
A történeti bevezetőt követő kiállítási egység a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltárát helyezi középpontba, de MS mester fő műve mellett a szekció felvillantja a felvidéki bányavárosok mindennapjait is. E monumentális remekműből fennmaradt hét táblaképet (összesen nyolc volt) most először láthatja együtt a közönség.
A selmecbányai oltáron kívül eddig mindössze egyetlen művet ismertünk, amelyen a művész elhelyezte a monogramját: egy zenélő szerelmespárt ábrázoló rajzot a párizsi Louvre gyűjteményéből. Ez a mű és az MS mester inaséveiről tanúskodó újonnan azonosított gyakorlólapok állnak a tárlat következő részének fókuszában, de Dürerrel való kapcsolatára is nagy hangsúlyt fektet ez a kiállításrész.
A következő egység Paul Vinck és Anna Heckl epitáfiumát mutatja be, amely talán a legfontosabb új mű, amelyet MS mesternek tulajdonítanak. Ezután külön szekció foglalkozik a bécsi Szent István-székesegyház, valószínűleg szintén a mester által festett, két női szentet ábrázoló falképegyüttesével, valamint Alexius Funck és Margarethe Stainer 1520-as bécsújhelyi epitáfiumával. A tárlat látványos záró szekcióval búcsúzik, ahol a látogatók a restaurátorműhelyek lebilincselő világát ismerhetik meg közelebbről.
A kiállítás mindezek megkoronázásaként a titkok titkára is igyekszik választ adni, kurátorai ugyanis lehetőségként felvetik, hogy az MS monogram mögött talán a korabeli bécsi festő, Michel Schröter rejlik. Hogy ez-e az igazság, persze senki sem tudja, de határozottan új és izgalmas irányt nyithat meg az elkövetkező évek hazai és nemzetközi kutatásaiban.
Szépművészeti Múzeum, Budapest
2025. július 20-ig