Mi történik, amikor egy gyermekkori emlék, egy családi hagyomány és egy belső utazás találkozik a kortárs művészettel? Zeus Salas venezuelai képzőművész és performer legújabb kiállítása a harci kakasok világán keresztül mesél emberi erényekről, önismeretről és közösségi alkotásról. A Műtárgyak Éjszakájára időzített, élő festészeti performansszal megnyitott tárlat egyszerre személyes és egyetemes. Ez a projekt nemcsak képeket, hanem kérdéseket is fest – magunkról, egymásról, és arról, hogy most, hogy itt vagyunk: merre tovább?
A Teodosio – 10 emberi erény című kiállításodban egy különleges, tíz kakasból álló sorozatot mutatsz be, amelyek egy-egy emberi erényt szimbolizálnak. A cím már önmagában is személyes gesztust hordoz: a kiállítást a nagyapádnak ajánlod, akit gyermekkorodban figyeltél-segítettél, ahogy ő, díjnyertes kakasidomárként, viadalokra készíti fel az állatait. Mit gondolsz, mit mondana, ha látná?
Egyszerűen annyit mondana: „Szép munka.”
Caracasban születtél, fiatalon Argentínába költöztél, és már hat éve Magyarországon élsz. Mit jelent számodra ez a multikulturális háttér, és hogyan hat a művészetedre?
Ez a sokféle tapasztalat, amit ezekben az országokban szereztem, mélyen hatott rám – nemcsak az alkotásaimra, hanem az életemre is. Segített abban, hogy emberként fejlődjek, és hogy egy egyetemesebb nyelvet találjak az önkifejezéshez. Mindig nyitott voltam arra, hogy felfedezzem önmagam. Az eddigi utazás gyönyörű volt – a kihívások inkább belülről jöttek, nem kívülről. A különböző helyek, ahol éltem, leginkább a dolgozó emberek, a tapasztalatok és maga az élet által formáltak – és mindez ott van abban, amit ma létrehozok.
Magyarország különösen arra tanított meg, hogy maradjak hű magamhoz, és legyek őszinte önmagammal. A gazdag történelmi háttere miatt választottam. Szerettem volna megérteni, mi az a szomorúság, amiről olyan sokan beszélnek. Bevallom, amit eddig találtam, az sok őszinte ember. Azért választottam, mert az ország fejlődésben van, és szeretnék részese lenni ennek a folyamatnak, Budapest, az ország és a tudatosság, az öntudatra térés fejlődésének ebben a történelmileg jelentős pillanatában. Magyarország lehetővé tette számomra, hogy megőrizzem az álmaimat – amiket a létezés legértékesebb részének tartok. Mégsem tekintem ezt a helyet végállomásnak. Ez egy nagyobb utazás része, amelynek során szeretném elhozni és megosztani a jóindulatot, az elfogadást és a szeretetet. Azt kívánom, hogy az emberek merjenek félelem nélkül önmagukra nézni – és így egy jobb, emberibb életformát teremtsenek.
Egy olyan világban nőttél fel, ahol a szépség és a brutalitás egyszerre volt jelen, mégis a művészetedet ma egyfajta gyógyító nyelvként használod. Mit jelent számodra a személyes mitológia és ez az őszinte, nyitott megközelítés?
A világ körülöttem földrajzilag változott, de a kettősség – a fény és a sötétség – mindig jelen volt. Ma már mégis inkább a pozitívumokra, az emberi szépségre irányítom a figyelmem, nem arra, ami visszatart. A világ, amit alkotok, őszinte és folyamatosan fejlődik – a belső világom tükörképe.
Ez a kiállítás egy belső utazás lenyomata, amely 2021-ben kezdődött. Mi indította el benned?
Egy nap becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy a következő tíz évet pontosan úgy élem le, ahogy addig: tele hazugságokkal, félelmekkel, frusztrációval, képmutatással. És amikor kinyitottam a szemem, azt mondtam magamnak: nem leszek buta ember. Rájöttem, hogy befelé kell fordulnom, és mindazt meg kell adnom magamnak, amit addig a környezetemnek adtam: megértést, szeretetet, megbocsátást, türelmet. Az volt a megérzésem, hogy követnem kell – nem vallásos vagy dogmatikus emberként, hanem mély fegyelemmel – mindazt, amit a felemelkedett mesterek képviseltek. Azok, akiket kritizáltak, őrültnek neveztek, sőt meg is öltek. Ezért, most arra kérem az olvasókat: csukják be a szemüket öt percre, és képzeljék el, hogy pontosan ugyanúgy folytatódik az életük, ahogy most van. Amikor kinyitod a szemed újból emlékezz: emberi jogod, hogy a változást válaszd.
És mit találtál a befelé fordulás útján? Mi változott meg benned – emberként, művészként vagy akár férfiként?
A humorérzékem. Rájöttem, hogy a humor az egyik legfontosabb eszköz az élethez. Az emberek mindig elvárnak valamit, a világ pedig egyre csak követel. De nincsenek kész válaszok – én nem is válaszokat keresek, hanem az utat járom. Már 12 éves korom óta tudatosan fordulok befelé. Most 32 vagyok – vagyis 20 éve tart ez az önfelfedező folyamat, ahol az alkotás egyszerre eszköz és cél. A festményeim a belső és a külső világom tükörképei. Amikor vászonra viszem ezeket a világokat, valójában mindannak a sűrítménye jelenik meg, amit tanultam. Ezek az alkotások üzenetek.
Munkáidban gyakran tűnnek fel mitikus lények – ördögök, bikák, orrszarvúak –, most pedig tíz kakas testesít meg tíz erényt. Ezek a figurák szimbólumok, melyek mély gondolatiságról és sebezhetőségről árulkodnak. Milyen szerepet játszik a sebezhetőség az alkotói folyamatodban?
Ezek a figurák bárki számára értelmezhetők, aki az önfelfedezés útját járja. Totemként, kapaszkodóként szolgálhatnak bárkinek, aki úgy érzi, kapcsolódik hozzájuk. A sebezhetőség számomra minden belső utazás kulcsa. Ez a tíz erény csak egy állomás – az út végén az egyik legfontosabb erény vár: az együttérzés.
A harci kakasokról azt mondtad: „az igazi harc gyakran az, amit az ember önmagával vív.” A nézőket is arra hívod, hogy műveidet tükrökként használják saját történeteik, démonaik és gyógyulásuk megértéséhez. Miért ennyire központi számodra ez az élmény?
Mert mindannyiunknak vannak fájdalmai, konfliktusai, szorongásai, frusztrációi. Ha csak ezekre a sötét érzésekre összpontosítunk, anélkül, hogy fényt adnánk nekik, akkor miért is élünk?
Élő festészeti performanszaid intenzív, rituális események. Hogyan válnak ezek közösségi élménnyé? Mit jelent számodra egy performansz?
Performansz közben leválok magamról – csak egy test vagyok, egy csatorna, húsdarab, amit az emberek érzései mozgatnak. Ezek az energiák formálják a festményt. Az élő események lehetőséget adnak arra, hogy átadjam magam a környezetnek. Bármit gondoljanak is a jelenlévők, érzem, és teljesen rendben vagyok minden érzettel: a kritikusokkal, a frusztrációval, mások bizonytalanságával.
10 éve alkotsz – hogyan változott a művészi folyamatod ez idő alatt? Mit kezdesz a művészvilág elvárásaival, és hogyan őrzöd meg az egyensúlyodat?
Több hibát engedek meg magamnak. Nem kérdezek – csak érzem, amit kapok, és azt adom tovább. Nem kifelé próbálok megfelelni. Magamnak alkotok, nem foglalkozom az elvárásokkal – nem is látom őket. Soha nem akartam megfelelni senkinek. Mindig kiegyensúlyozott vagyok, mert elvégeztem a házi feladatot. Azt is megtanultam már, hogy az emberek mindig többet és többet akarnak – és sosem elég nekik. A kakasok, a festmények is ilyenek: próbálnák kifacsarni őket, de nincs már mit. Részei vagyunk a „lének,” az óceánnak. Bármit is adsz, többet kérnek – de művészként nem az én felelősségem, hogy ezt megadjam nekik.
A tekerd! csoporttal közösen készítetek kakasmozaikokat. Milyen érzés, hogy mások is részesévé válnak a történetednek?
Ettől válik az alkotás közösségivé, és számomra ez gyönyörű. Új értelmezéseket kapnak a művek – ma még ezek tíz erényt jelentenek, de holnap már mást. A közös alkotás szabadságot, játékot, szépséget jelent. A tekerd! fiataljaival és a LEGO-mozaikozó közösséggel együtt új jelentéseket hozunk létre.
Amikor egy műved új gazdára talál, könnyen el tudod engedni? Mi jelent számodra sikert művészként?
Hálát. Mert bíznak bennem. De nem kell elengednem az alkotásaimat – azok mindig léteznek, valahol körülöttünk. Nem racionalizálom a művészi utamat, csak érzem és követem. Nem verseny ez, nem is lehet „megérkezni” benne. Magamért alkotok – nincs összehasonlítás, nincs „több” vagy „kevesebb.” Boldog vagyok, hogy másként tudok létezni, mint ahogy a világ működik. Ha valaki úgy érzi, megérkezett, az azt jelenti, hogy elnyelte az egó. Művészi siker számomra annyi: életben lenni.
Melyik erényt érzed olyannak, amit még most is tanulsz?
Mindegyiket.
Képaláírások:
1. és 2. kép: Fotó: Boronyák Vivien
3. kép: Zeus Salas: Gallinas #4 (series) Z22 acrylic on paper, 40 x 30 cm, (Beastie Boys – Intergalactic)
Teodosio – 10 emberi erény
BorToDoor (1066 Budapest, Zichy Jenő u. 22.)
2025. május 22. – június 20.
Nyitvatartás: K-CS 17:00-00:00; P-SZo 17:00-01:00
A kiállítás időtartama alatt borkóstoló események is megrendezésre kerülnek, melyek során a kakasokhoz erényekhez párosított borokkal ismerkedhetnek a résztvevők.
Kapcsolódó programként a tekerd! csoporttal együttműködésben LEGO-mozaikfestmény is készül június 21-én a Venezuelai Nagykövetségen (II. Nagyajtai u. 19.) – a Múzeumok Éjszakája keretében, ahol az újabb LEGO-„csirkék” mellett Zeus Salas további festményei is láthatóak lesznek.