A természet katedrálisában – Paál László életmű-kiállítása
Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét
2018. augusztus 26-ig

A 19. századi magyar tájképfestészet kiemelkedő alakjának, Paál Lászlónak az életművével hosszú idő óta nem találkozhatott kiállításon a hazai közönség. Most a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben tekinthetők meg a fiatalon elhunyt mester alkotásai A természet katedrálisában című tárlaton. Az augusztus 26-ig látogatható kiállításról Bozsó Jánossal, a tárlat egyik kurátorával beszélgettünk.

Paál László 1879-ben bekövetkezett halála óta alkotásait alig néhány tárlaton láthatták a művészete iránt érdeklődők. Úgy tűnik, nehéz terepre téved, aki azt veszi a fejébe, hogy kiállításon szeretné bemutatni a művész alkotásait. Mi az oka ennek?

Paál László sajnos nagyon rövid ideig élt, nem egészen 10 évet alkothatott. Művészi pályája jelentős részét külföldön töltötte, nem Magyarországon festette műveinek zömét. Kevés alkotása került haza, a mai napig nem ismerjük az összes képét, az elismertek száma is jóval száz alá tehető. Mindemellett szerencsétlen módon egy kiállításán, 1902-ben tűzvész is kiütött rendezés közben, ekkor öt képe teljesen megsemmisült, hét pedig megrongálódott. Valóban nagyon nehéz összegyűjteni a festményeit. Elmondhatjuk, hogy minden harmadik, negyedik hozzáférhető alkotása látható nálunk a Bozsó Gyűjteményben. Az elmúlt bő száz évben a már említett 1902-es kiállításon túl 1954-ben volt életművének jelentős tárlata.

Tehát egy viszonylag kis korpuszról van szó, amelynek egy része a nagyvilágban szétszórtan található, ugyanakkor a Paál László-életmű egy jelentős hányadát a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Honnan, hogyan sikerült összegyűjteni az alkotásokat? 

Igen, tizenegy festményt kölcsönöztünk a Magyar Nemzeti Galériából, a többi magángyűjteményekből származik. Természetesen ezek között vannak publikus és nem publikus magángyűjtemények is. Előbbiek az Antal–Lusztig-gyűjtemény és a Kovács Gábor Gyűjtemény, a többi magángyűjtő nem kívánta megjeleníteni a nevét a tárlaton. A Kieselbach Galéria és Aukciósház és a Virág Judit Galéria és Aukciósház szintén segített még egy-egy kép közvetítésével, kölcsönzésével. Olyan festményt is bemutat a tárlat, amely még soha nem volt kiállítva, ez pedig egy kis erdőrészlet vázlata az Antal–Lusztig-gyűjteményből. Paál László rövid pályájának legmeghatározóbb éveiben Barbizonban alkotott, fontosnak tartottuk, hogy egy-egy meghatározó, kortárs francia nagymester művét is bemutassuk a kiállításon. Jules Dupré és Gustave Courbet alkotásait a Szépművészeti Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. A barbizoni korszak erdőket ábrázoló művei ihlették a kiállítás címét, hatalmas fák között, katedrálisban rejtőzve jelenik meg az ember, áttételesen a művész.

Miért döntöttek úgy, hogy a Bozsó Gyűjtemény legújabb időszaki kiállításán Paál László művészetét mutatják be?

Régóta tartó folyamatba illeszkedik ez a tárlat. A Bozsó Gyűjteményben hosszú idő óta rendezünk kvalitásos, hiánypótló időszakos kiállításokat. A teljesség és a kronológiai sorrend betartása nélkül kiragadva sorolom klasszikusainkat, akiknek bemutatását vállaltuk: Rippl-Rónai, Fényes Adolf, Iványi Grünwald, Koszta, Aba Novák. Sikeres kezdeményezésünk volt tematikus kiállításaink sorában az, amikor Pákh Imre Munkácsy-anyaga országjáró útján Kecskemétre érkezett, egy Munkácsy kortársait bemutató válogatást szerveztünk a Bozsó Gyűjteményben. De a nagyobb, nevesebb magyarországi művésztelepeket is bemutattuk, Szolnoktól kezdve Vásárhelyen át a Gödöllői Művésztelepig, természetesen a Kecskeméti Művésztelep egymást követő korszakait is. A tavalyi év kiemelkedő vállalása volt Szinyei Merse Pál festészetéből merítő kiállításunk. A magyar klasszikus nagy mestereknek szeretnénk továbbra is olyan lehetőséget biztosítani, hogy a nagyközönség megismerhesse életművüket, vagy annak egy tematikus válogatását. Úgy hiszem, hogy Paál László ebből a szempontból megkerülhetetlen.

Paál László művészetében mit tart kurátorként igazán izgalmasnak?

Tragikus sors Paál Lászlóé; emberként, alkotóként. Harminchárom évet élt, inkább árnyékban, mint fényben, mégis remekműveket hagyományozott az utókornak. Minden elemzőjében felmerül, hogy merre kanyarodhatott volna a pályája, mennyire érintették meg a korabeli francia áramlatok. A magyar tájképfestészet úttörőjeként, meghatározó alakjaként tartjuk számon. Az anyag válogatása, rendezés kapcsán többször is felmerült a kérdés, hogy mégis mennyire tekinthetjük magyar tájképfestőnek. Nyilvánvalóan magyar, ám a legtöbb képe nem hazai tájélményből fakad. Tanulmányait osztrák, német akadémiákon folytatta. A kiállításunkon látható az egyik legkorábbi képe, egy erdélyi erdőrészlet. Hollandia, Belgium, Franciaország voltak művészete kibontakozásának színterei, ahol a festményei születtek. Számos megválaszolásra érdemes gondolat vetődött fel bennünk. Elmélyültsége, a természettel történő egybeolvadása, az egyre szabadabb, bátrabb eszközrendszere egyszerűen elvarázsol.

Annak a felvetésén túl, hogy vajon magyar tájképfestőnek számít-e Paál László, a kiállítás vizsgál-e olyan új kérdéseket, amelyeket eddig nem tettek fel Paál László kapcsán?

Mindenképpen érdemes mérlegelni, hogy nemzetközi kontextusban hol helyezhető el a művész. Ezért is állítottunk ki két francia képet, és vizsgáltuk a kapcsolatot a kiállított anyag tükrében. Mindig fontos párhuzamokat keresni a korabeli folyamatokban. Elfogult vagyok, de azt gondolom, hogy hasonló úton indult el Paál is a tájértelmezésben és a hagyományos technikáktól való eltávolodásban. Érdekes kérdés a Munkácsyval való barátsága is. A kiállításon szereplő egyik képet maga Munkácsy vásárolta meg a magyar állam részére a Paál László halálát követő hagyatéki árverésen, hiszen nemcsak pályatársak, barátok is voltak. Felvethető a kérdés, mennyire állíthatók szinkronba törekvéseik művészetükben akár egymással, akár a korabeli művészetfelfogásban.

A kiállítási anyagot három terembe rendezték, amelyből az első kettő alapvetően kronológiai rendet követve mutatja be Paál László művészetét. De a kiállítás harmadik termében ebből a logikából kilépve különleges képeket láthat a látogató. Ennek mi adja a szervező elvét?

Azt mondanám, hogy a harmadik terem a nehezebben besorolható művek színtere, mert ott kerültek bemutatásra azok a vázlatok vagy be nem fejezett festmények, amelyek betekintést engednek az alkotási folyamatba. Mintha a festő mögött állva látnánk, hogyan készül, vagy éppen melyik fázisában van a mű. Itt tekinthető meg egy korábbi alkotás későbbi verziója is.

A kiállításhoz kapcsolódnak-e kísérőprogramok?

Gyerekek számára múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk, felnőtt látogatóinknak pedig tematikus tárlatvezetéseket szervezünk, ezekről a Facebookon vagy a saját honlapunkon találhatnak bővebb felvilágosítást az érdeklődők.

Mik a Bozsó Gyűjtemény közeljövőre vonatkozó tervei?

Idén még egy Kecskeméthez kötődő mesterek alkotásaiból álló kiállítást szeretnénk bemutatni a város fennállásának 650. évfordulóhoz kapcsolódóan. Olyan alkotók szerepelnének ezen a tárlaton, akik itt születtek, vagy a művésztelepen dolgoztak, kecskeméti motívumok jelentek meg az alkotásaikon. A jövő év második felében pedig egy Mucha-kiállítást tervezünk.