Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay-terem, Budapest
2019. március 13-ig
Hogyan menthető meg az utókornak egy beázás vagy más természeti csapás által szinte a felismerhetetlenségig megrongálódott festmény, s vajon hogy lesz ismét kiállítható egy csak darabokban fennmaradt szobor vagy iparművészeti tárgy? A Magyar Képzőművészeti Egyetem legújabb tárlata nemcsak megmutatja, hogy mi mindenre képesek hazai restaurátoraink, hanem nagyszerű példákon keresztül visszatekint a restaurátorképzés elmúlt hetven évére is.
Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem az egyetlen intézmény hazánkban, ahol restaurátor diplomát lehet szerezni, összesen nyolc specializáción – s az a fejlődés, amely idáig elvezetett, hét évtizeddel ezelőtt vette kezdetét.
A műalkotásokat évszázadokig festők és szobrászok javították, hisz ők ismerték ezek anyagait, készítési technikáit, és nekik voltak meg a megfelelő művészi adottságaik is a feladat ellátására. A régi korok alkotásainak növekvő megbecsülése hozta magával ennek a tevékenységnek az önálló szakterületté való fejlődését, a restaurátor hivatás megjelenését. Ma a nemzetközi szakmai szervezetek megegyeznek abban, hogy a restaurátornak több szakterületen is otthonosan kell mozognia. Magas színvonalú természet- és társadalomtudományos alapképzettséggel kell rendelkeznie, ugyanakkor képesnek kell lennie arra is, hogy a tárgyakon a beavatkozásokat művészi színvonalon, kiemelkedő minőségben végezze el. Egyre inkább követelmény az is, hogy az új, sajátos tudományos területen a legjobbak kutatóként is helytálljanak.
A mostani kiállítást – melyen számtalan restaurátor munkáját láthatják – egyfajta összegzésnek szánja az egyetem, ahol a szakmabeliek mellett a laikusok is megismerkedhetnek az elmúlt hetven év legszebb munkáival, s ahol a kész alkotások mellé helyezett fotókon a művek eredeti állapotával is szembesülhetnek az érdeklődők. A tárlat idővonala igen hosszú, a középkortól egészen a ’80-as évekig mutat be olyan műtárgyakat, amelyeket az elmúlt hetven évben restauráltak sikeresen az egyetem régi és új hallgatói. Vannak köztük olyanok, amelyeket belvíz rongált meg, amelyeket a napfény tett tönkre, amelyet késsel (talán karddal) szabdaltak össze, vagy amelyeket csupán az idő vasfoga kezdett ki majdnem örökre. A kiállítást bejárva, sokszor egészen biztosan hitetlenül fognak állni egy-egy műremek előtt, hisz a szakemberek sok esetben szabad szemmel szinte már nem is látható festményt vagy egy kívülálló számára egészen biztosan menthetetlennek gondolt műtárgyat hoztak vissza ismét az életbe.
Természetesen ahhoz, hogy hetven év termése így együtt szerepelhessen, több hazai intézmény összefogására volt szükség. Többek közt a Magyar Nemzeti Múzeum, a Berkenyei Plébániatemplom, a Budapesti Történeti Múzeum, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, a Magyar Nemzeti Levéltár, a Ferenczy Múzeumi Centrum és a Mátyás-templom is kölcsönzött értékes darabokat a tárlatra.