Várnegyed a föld alól

A budai Várnegyed – egykori uralkodók, udvartartásuk és a jómódú polgárok lakhelyeként – kiemelkedő jelentőséggel bír a hazai, középkori emlékek között, régészeti kutatása mégis csak a II. világháború után kezdődött meg. Az elmúlt több mint 70 évben azonban a Budapesti Történeti Múzeum négy-öt régészgenerációja is megismerte, „beleásta ” magát a Várnegyed történetébe, és számtalan publikáció és tárlat mutatta be az itt feltárt eredményeket. Mostani kiállításuk az elmúlt tíz év kutatási eredményeiből ad válogatást, olyan fontos helyszíneket tekintve át, mint az egykori Városháza, a Karmelita épületegyüttes (ma Miniszterelnökség), a Várkert Bazár, a Mátyás-templom és az Erdélyi bástya (Táncsics Mihály utca).

A múzeum régészeti kutatásai mindig is szigorúan szabályozottak voltak, és a főváros területén folyó beruházásokhoz, átépítésekhez kapcsolódtak, a Várnegyedben legutóbb például a Miniszterelnökség új hivatalának kialakításához kapcsolódóan végeztek megelőző régészeti feltárást a múzeum szakemberei. A régészek az ásatások során nemcsak egyéni szakmai felkészültségükből, hanem a szakmai közösségük évtizedek alatt felhalmozott, közös tudásából is merítenek; emblematikus példa erre a mostani kiállítás egyik tárgya, egy 15. századi majolika tányér története is. A mázas kerámiát az 1950-es években a múzeum egykori főigazgatója, Gerevich László ásatásán találták meg majdnem hiánytalanul a régészek, majd kiegészítették, s bemutatták. Közel 60 évvel később, 2012-13-ban azonban előkerült a kerámia hiányzó darabja is, melyet Kovács Eszter régész – csodálatra méltó tudással – azonosított, így ezen a tárlaton a tányért már az eredeti darabbal kiegészítve tekinthetik meg a látogatók.


Mint minden régészeti kiállítás, úgy ez a mostani is egyfajta időgép, a 13. századtól egészen a 17. századig tekint vissza, miközben egyfajta folytonosságot is teremt a múlt és jelen embere között. A tárlat megtekintése közben ki-ki maga elé képzelheti a középkori piacot a kis, méhsejtszerűen összeépült boltokkal, de az élelmiszercsomaggal a Dunán hajózó kremsmünsteri apátot is, aki épp azért igyekszik Budára, hogy a Dísz téren megtekintse a rend új, budai ingatlanát.


A kiállításon minden tárgy mesél valamiről. Itt van például az a 17. századi ezüst íjászgyűrű, amely a Szentháromság téri ásatásokkor került elő. Eredeti funkciója szerint az íjászgyűrűt a jobb kézen, a hüvelykujjra húzva használták, hogy az íj megfeszítése során védje az ujjat a húr nyomásától. Az íj megfeszítése ugyanis olyan terhet jelent, mintha 30-50 kg súlyt emelnénk fel egy ujjal. A kiállításbeli gyűrű kicsi átmérőjű, maximum egy ötéves gyerek ujjára lehetne jó, így azt feltételezik a kutatók, hogy szimbolikus jelentéssel bíró tárgyként hordhatta magával a gazdája. Ugyanis az oszmán szultánok hordtak íjászgyűrűt, de nem feltétlen funkcionáló tárgyként, hanem hatalmi jelvényként, ún. presztízsgyűrűként, mely jelképezte az uralkodó harcos elszántságát, rátermettségét.


Hasonlóan különleges tárgy az a már említett reneszánsz majolika tányér is, amely Mátyás király palotájának berendezéséhez tartozott, s  amely egy igazi 15. századi luxuscikk volt. Ugyanakkor van olyan török kori korsó is, amely nemhogy luxus, hanem igazi tucatárunak számított, ám valaki belekarcolt oldalába egy kis, még csak nem is művészi igényű hajót, elgondolkodtatva nézőjét, hogy vajon a hajó azért készült, mert a korsókészítő kisfia csínytevésből szeretett volna valamit belerajzolni apja művébe, vagy esetleg egy gazdag képzeletű kézműves inas vágyódhatott-e el messzi tengerek felé... Akárhogy is volt, e július végéig látható kamarakiállításon rácsodálkozhatnak, hogy még mindig mennyi különleges kincset rejthet a föld mélye a Budai Várban, s hogy milyen sok különböző származású, vallású, foglalkozású ember élte itt életét az évszázadok alatt.


Várnegyed a föld alól
10 év régészeti kutatásai a Budai Várban
Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum
2019. július 31-ig

Galéria

Kapcsolat

Lépj kapcsolatba velünk!


Artkalauz Kiállítási Magazin
Kiadó: Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért
4025 Debrecen, Nyugati u. 26. 1/1.
Főszerkesztő: Lantos Anikó

Tördelőszerkesztő: Kóté Zsolt
Megjelenik évente három alkalommal
A kiadvány és a weboldal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
Elérhetőség: info@artkalauz.hu