Toulouse-Lautrec ritka litográfiái Salgótarjánban

A 19. század Párizsának egyik legismertebb és máig egyik legszeretettebb alakja, Henri de Toulouse-Lautrec hazánkban eddig még soha nem látott litográfiáiból nyílt kiállítás a Dornyay Béla Múzeumban. A kiállított 53 alkotás a Kesauri család gyűjteményéből érkezett Salgótarjánba.

A Kesauri-gyűjtemény első komolyabb magyarországi bemutatkozása az a salgótarjáni tárlat, melyen Henri de Toulouse-Lautrec eredeti litográfiáit láthatja a nagyközönség. Lautrecet, vagy ahogy szeretett Párizsának kávézóiban, éjszakai bárjaiban, nyilvánosházaiban hívták: „Monsieur Henri”-t szinte mindenki ismerte az akkori művészberkekben. Más volt ő, mint kortársai. Grófi családból származva, anyagi gondjai egyáltalán nem voltak, így sok művésztársával ellentétben neki sohasem kellett megküzdeni megélhetési problémákkal. De helyette meg kellett küzdenie mással, mégpedig testi fogyatékosságával. A mindössze 142 centire nőtt művész súlyos genetikai rendellenessége miatt (szülei első unokatestvérek voltak) sosem élhetett rendes életet, fizikai korlátozottsága egész életét végigkísérte. Ő azonban – kellő öniróniával – mégis elfogadta magát olyannak, amilyen, sőt mindig próbálta az élet szép oldalát keresni és megélni. Szerette barátait, gyakran hívta őket vendégségbe otthonába, és ő volt az egyetlen művész, aki rövidebb időkre a Montmartre hírhedt nyilvánosházaiba is beköltözhetett. Kedves személyisége, „melegséget sugárzó mély barna szeme” miatt hamar megnyíltak neki az ott dolgozó lányok, szerették, hogy ő valóban meghallgatta panaszaikat, problémáikat, ezért megengedték neki, hogy olyan pillanatokban is megörökíthesse őket (pl. orvosi vizsgálatra várva), amit mások nem láthattak. Ekkor készített litográfia-sorozata, mely az ŐK címet kapta, ma is az egyik legőszintébb ábrázolás, amit valaha bordélyházi életről készítettek.

Ez és Toulouse-Lautrec minden egyéb litográfiája ma múzeumok igen nagy becsben tartott darabjai közé tartoznak. Alkotásain mindig a valóságot ábrázolta, ám ahogy saját életével is, itt is mindig ironizált. Tette ezt a legnagyobb szimpátiával alanyai iránt, sosem volt sértő, sőt szerette kiszínezni a körülötte lévő világot. A konkrét alkotásokon túl azonban mást is köszönhetünk neki: a litográfia a művészek mindennapos tevékenységévé vált. Kortársai ugyan ismerték ezt a sokszorosító eljárást, de egészen addig inkább csak 1-1 alkalomra, különleges nyomatokra használták. Ő azonban azt hirdette, hogy ki kell vinni a művészetet az utcára, plakátokat kell alkotni, s mindezt nagy példányszámban kell csinálni, hogy minél több emberhez eljussanak. Ugyanilyen szívügye volt a könyvillusztráció is, mert meggyőződése szerint a könyv általuk élvezhetőbbé, szerethetőbbé, eladhatóbbá válik.

A salgótarjáni tárlaton 53 Toulouse-Lautrec-litográfiát láthatnak az érdeklődők, s ezeket négy témakör köré csoportosította a múzeum. Az első sorozatot Lautrec egy párizsi műkritikus, Arséne Alexandre számára készítette, aki jó barátságot ápolt a későbbi francia miniszterelnökkel, Celemenceau-val. A politikus A Sinai hegy lábánál című könyvéhez készült illusztrációi  a zsidókérdéssel foglalkoznak, ám az ezzel kapcsolatos vitákban Lautrec sosem foglalt állás, mindig semleges maradt. A második témakör képeit a különböző francia zenei művekhez készült illusztrációi alkotják, míg a harmadikban kedvenc modelljét, a kor ünnepelt énekesnőjét, Yvette Guilbertet láthatjuk. Visszaemlékezések szerint a művek bemutatása után Guilbert azt mondta Lautrecnek, hogy a barátai sikítófrászt kaptak, mikor meglátták a róla készült képeket, mert szerintük annyira csúnya volt rajtuk, hogy megijedtek tőle. Lautrec valóban nem a megszokott módon láttatta híres modelljét, ám különös, ugyanakkor egyáltalán nem bántani akaró ábrázolásmódjával (maga a művésznő sem haragudott rá), igazi, ma is élő Guilbert-brandet teremtett. A kiállítást a szoros egységet nem alkotó, az ún. egyéb témákhoz (tenger, madarak, életképek stb.) tartozó litográfiák zárják. 



A Belle Époque krónikása – Henri de Toulouse-Lautrec-kiállítás

Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján

2018. augusztus 16-ig



Képek forrása: Dornyay Béla Múzeum

Galéria

Kapcsolat

Lépj kapcsolatba velünk!


Artkalauz Kiállítási Magazin
Kiadó: Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért
4025 Debrecen, Nyugati u. 26. 1/1.
Főszerkesztő: Lantos Anikó

Tördelőszerkesztő: Kóté Zsolt
Megjelenik évente három alkalommal
A kiadvány és a weboldal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
Elérhetőség: info@artkalauz.hu