Az első lépések ̶ A Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasainak művei

A 19. és 20. századi magyar művészettörténetben nehéz olyan alkotót találni, aki ne fordult volna meg Olaszországban akár csak tanulmányi célból. A Római Magyar Akadémia fennállásának 90. évfordulója alkalmából szervezett tárlat az első ösztöndíjasok műveiből tár a közönség elé egy válogatást, amelyek közt számos, egykoron Rómában készített mű is szerepel.

A 19. században, Olaszországban járt magyar művészek közül érdemes megemlíteni Spiró Edét (Milánó, Róma), Balassa Ferencet (Nápoly), Kozina Sándort (Firenze, Róma), Barabás Miklóst (Trieszt, Velence), Beniczky Lajost (Velence) és Markó Károlyt (Róma). Őket követte a 20. század elején Vedres Márk (1870-1961) szobrászművész, akinek alakja körül Firenzében alakult ki egy rendkívül izgalmas értelmiségi szalon, amelyet olyan művészek és értelmiségiek látogattak, mint Fülep Lajos, Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc, vagy akár Charles de Tolnay művészettörténész, aki később a firenzei Casa Buonarroti igazgatója lett. A fent említett művészek többsége Rómába is ellátogatott, hiszen az Örök Várost már akkoriban is a művészetek Mekkájaként tartották számon.

1927-ben, a Római Magyar Akadémia megalapítását követően, a művészek tanulmányútjai immár nem magán, hanem intézményi szinten szerveződtek, hiszen a rákövetkezendő évtől kezdve Klebelsberg Kuno oktatási miniszter közbenjárásával állami ösztöndíjban részesültek.

A Római Iskola "szellemi atyja" Gerevics Tibor művészettörténész, a Római Magyar Akadémia első igazgatója volt. Elképzelésének a lényege abban állt, hogy a kor francia és német művészeti hatásainak ellensúlyozására a magyar művészek az olasz fővárosban inkább a klasszikus görög-római művészeti hagyományt, illetve a modern olasz művészet törekvéseit tanulmányozzák.

Az állami ösztöndíjjal Rómába érkező festők és szobrászok Gerevics szellemi irányítása mellett gyakorlatilag szabad kezet kaptak saját kifejezésrendszerük építésére, így a Római Iskola alatt nem egy akadémikus képzést kell értenünk, inkább az önképzőkörökre jellemző, jóval nyitottabb szellemi közeget, melynek az erejét a római környezet és a jelenlévő művészek, mint a szellemi műhely tagjainak egymásra gyakorolt hatása adták.

A magyar kultúrpolitika támogatását élvező program első képzőművész ösztöndíjasai  ̶ Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Pátzay Pál és Szőnyi István  ̶ 1928-ban érkeztek Rómába. Szőnyi néhány hónap után lemondott az ösztöndíjról és visszatért Magyarországra, viszont a többiek éltek az eredetileg egy évre tervezett ösztöndíj meghosszabbításának lehetőségével, és  ̶  a szabad, önálló stíluskeresés akarata mellett  ̶  hamar művekben tárgyiasuló formát adtak Gerevics esztétikai elképzeléseinek. A Római Iskola ösztöndíjasai először 1930-ban mutatkoztak be a nemzetközi színtéren: hatalmas sikerrel szerepeltek a Velencei Biennálén.

Az első ösztöndíjasokat 1942-ig, az iskola eredeti formájának fennállásáig még 125 magyar művész követte. A Római Iskola hagyományának örököse az a jelenleg is működő képzőművészeti ösztöndíjas program, amely bár jóval rövidebb időtartamra, de továbbra is lehetőséget ad a magyar képzőművészek római inspirációjának.

A kiállítás a debreceni MODEM, az Antal-Lusztig-gyűjtemény, a Molnár C. Múzeum, valamint Pátzay Pál gyűjteményének a közreműködésével valósult meg.

  

Az első lépések  ̶  A Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasainak művei

Római Magyar Akadémia, Róma

2018. április 15-ig


KÉPEK: Válogatás a kiállítási anyagból (Képek forrása: Római Magyar Akadémia)

Galéria

Kapcsolat

Lépj kapcsolatba velünk!


Artkalauz Kiállítási Magazin
Kiadó: Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért
4025 Debrecen, Nyugati u. 26. 1/1.
Főszerkesztő: Lantos Anikó

Tördelőszerkesztő: Kóté Zsolt
Megjelenik évente három alkalommal
A kiadvány és a weboldal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
Elérhetőség: info@artkalauz.hu