Kivételes emberek, világhírű szabadalmak, korszakos jelentőségű vasöntvények és hídmodellek a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben

Ganz Ábrahám gyárának vasöntödéje egykor Közép-Európa első és hosszú időn át egyetlen kéregkerék-öntödéje volt. Az 1858-1862 között épült csarnok 1969-től már, mint múzeum várja az érdeklődőket, ahol a gyár eredeti berendezései között sétálva tudhatunk meg mindent Ganz egykori vállalatáról, az ott dolgozókról, az egyedülálló szabadalmakról, és persze magáról a vasöntő mesterségről. Az állandó kiállításon túl a múzeum időszaki tárlatoknak is otthona. A mostanin az egyik legnagyobb magyar hídtervezőt, Feketeházy Jánost idézik meg a látogatóknak.

Ganz Ábrahám (1814-1867) kivételes ember volt, egyike azoknak, akikre olyan jó büszkének lenni. Róla sokan hiszik, hogy magyar származású volt, pedig valójában Svájcban született, aki már egészen fiatalon tudta, hogy ő bizony gyártulajdonos lesz. Több évig járta Európát, hogy kitanulja a vasöntő mesterség csínját-bínját, így hazánkba már képzett szakemberként érkezett. 1841-ben telepedett le Pesten, ahol 1845-ben kapott engedélyt, hogy a Vízivárosban, a mai múzeum környékén, vasöntödét létesítsen. Az ekkora már fél szemére vak Ganz (jobb szemét egy üzemi balesetben vesztette el) lázasan fogott bele gyára felvirágoztatásába. Kezdetben őrlőhengereket, nyomdai préseket, mérlegeket, mezőgazdasági gépeket és épületdíszeket készített, majd jött az 1848/49-es szabadságharc, ahová állami megrendelésre Ne bántsd a magyart! feliratú ágyúcsöveket öntött. E tettéért a szabadságharc után Haynau hatheti fogságra ítélte, de ebből végül csupán néhány napot kellett leülnie. Saját szabadalma alapján 1853-an kezdte meg a kéregöntésű vasúti kerekek gyártását, melyre óriási igény volt. Ganz rendkívüli megfontolt és nagy munkabírású férfi volt, aki családtagjaitól is elvárta a kemény munkát. Bevételeinek nagy részét gyára fejlesztésére fordította, de munkásait is igyekezett tisztességesen honorálni áldozatos munkájukért. Növekvő megrendelései miatt 1858-ban új gyárépület építtetésébe fogott, és tulajdonképpen ennek a jellegzetes, fűrészfogas, téglaarchitektúrás homlokzatú épületnek egy részéből született meg a mai múzeum. A sok munka, a határidők betartásával járó állandó stressz és egy öröklődő családi betegségtől való félelme azonban sajnos kikezdték Ganz idegeit. Mindössze 53 éves volt, amikor palotájának folyosójáról levetette magát. 1867-et írtunk ekkor. Életművét Mechwart András folytatta tovább, akinek irányítása alatt a gyár vagongyárral, gépgyárral és elektronikai osztállyal is bővült. Az eredeti öntödében 1964-ig folyt a termelés. A bezárás után nem sokkal a Budai Tanács megkezdte a gyár szükséges újjáépítését, melynek köszönhetően 1969 szeptemberében az épület már, mint öntészeti múzeum mutathatta meg magát a nagyvilágnak.

 

A Ganz Öntödei Gyűjtemény állandó kiállítása több száz, sőt több ezer év történetét hozza testközelbe. Mintegy 1300 négyzetméteren és több szinten barangolhat a látogató a gyár eredeti berendezései (kupolókemencéi, gigantikus üstjei, forgódarui stb.) között, miközben Ganz Ábrahám és Mechwart András életútja is megelevenedik, de a tárlókba helyezett megannyi fénykép és dokumentum az ott dolgozókról is sokat elárul. A kiállítás azonban nem csak a gyár életére koncentrál, a magyar és európai öntészet történetét is bemutatja, így az érdeklődők - a rézkori leletektől a középkori harangokon és keresztelőmedencéken át a 19. században készült öntöttvas kályhákig és lakásdíszekig - sok mindent láthatnak sétájuk során. A múzeum egyik büszkesége a „zengő öntvény” nevű mini gyűjtemény, amely tulajdonképpen egy különböző anyagokból öntött harangok alkotta kör, ahol a látogatók maguk is megszólaltathatják a kiállított darabokat. A pincétől a padlásig tartó nosztalgia túra végén egészen biztosan a legnagyobb tisztelettel fogják a szívükbe zárni Ganz Ábrahámot és munkatársait, de rácsodálkoznak majd arra is, hogy mennyi minden készült öntöttvasból hajdanán.

 

Azonban nem csak Ganz miatt érdemes a télen ellátogatni a II. kerületi Bem utcába: a múzeum egy másik kivételes emberről, Feketeházy Jánosról (1842-1927) is megemlékezik. A MÁV egykori főmérnöke az egyik legnagyobb hídépítőnk volt. Az ő munkássága jelentette a nagyobb folyók feletti magyar hídépítés kezdetét; olyan hidakat tervezett, mint az (első) Összekötő vasúti híd, a fiumei forgóhidak, a komáromi Erzsébet híd, az esztergomi Mária Valéria híd, vagy fő műve, a Szabadság híd, mely az első olyan híd volt Budapesten, amit magyar tervező épített, és magyar alapanyagokból készült. A hídépítés terén véghez vitt munkássága mellett Feketeházy számos más területen is maradandót alkotott: újfajta vasbeton tetőszerkezet, hadihíd és egy váltóállító készülék szabadalmai fűződnek a nevéhez, de ő tervezte az Operaház, a Vámház (a mai Budapesti Corvinus Egyetem), valamint a Keleti pályaudvar tetőszerkezetét is. És hogy hogy lehet mindezt kiállításon, falak között bemutatni? A Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény eredeti hídelemek, nagyméretű hídmodellek, szemléltető eszközök, fényképek és dokumentumok segítségével teszi ezt, melyekkel persze, ha mindent nem is tudnak megmutatni, mégis nagyszerűen végigkalauzolják az érdeklődőket az egyik legnagyobb magyar hidász életén és munkásságán.


Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény

1027 Budapest, Bem József utca 20.

Időszaki kiállítás: Összeköttetések - az Összekötő vasúti hídtól a Szabadság hídig  (2018. március 31-ig)

Galéria

Kapcsolat

Lépj kapcsolatba velünk!


Artkalauz Kiállítási Magazin
Kiadó: Szövetség az Életen Át Tartó Tanulásért
1046 Budapest, Klauzál u. 10.
Főszerkesztő: Lantos Anikó

Tördelőszerkesztő: Kóté Zsolt
Megjelenik évente három alkalommal
A kiadvány és a weboldal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
Elérhetőség: info@artkalauz.hu