Robert Capa, a tudósító

Robert Capa fejét tenyerén támasztva könyököl egy poharakkal teli asztalon, közben cinkosan mosolyog a kamerába. Talán ez az a portré, amely mindannyiunknak eszünkbe jut, ha arcát kell felidéznünk. Ez a nézés már akkor előre vetítette, hogy ha róla lesz szó, akkor sosem fogunk átlagos dolgokról beszélni. Pályájával már számtalan aspektusból megismerkedhettünk a képeiből rendezett kiállításokon, a nevét viselő Robert Capa Központ ezúttal Capát, a tudósítót mutatja be ötven fekete-fehér fotón az érdeklőknek.

Robert Capa (eredeti nevén: Friedman Endre) 41. születésnapja előtt pár hónappal, 1954. május 25-én vesztette életét az indokínai fronton. A Life magazin küldte oda, azzal a feladattal, hogy készítsen képeket az akkor már nyolc éve zajló függetlenségi háborúról.  Reggel indult útnak, a francia gyalogezreddel a laoszi határvidékeket járta egész nap, út közben több színes és fekete-fehér képet is készített a katonákról, az útjukba eső falvakról, a temetetlen halottakról. Végig az ezreddel haladt, délután három előtt öt perccel azonban – az ezred parancsnokának határozott figyelmeztetése ellenére – felkapaszkodott egy dombra, hogy onnan látképeket készítsen a környékről. Döntése sajnos végzetes volt, taposóaknára lépett, és még a helyszínen életét vesztette.


Az indokínai hadszintér az ötödik volt, ahol fotózott rövid élete során. Addigra már igazi sztárnak számított a szakmájában, már akkor a 20. század legnagyobb haditudósítójának tartották. Az első összecsapás, melyet megörökített, a spanyol polgárháború volt. Ez volt az első munkája is egyben, amelyen már nem mint Friedman Endre, hanem mint Robert Capa fotózott (előtte néhány hónappal változtatta meg nevét a nagyobb számú megrendelések reményében). Ekkor készítette A milicista halála című fotóját is, mely szinte azonnal ismertté tette. A spanyolt követte a második japán-kínai háború, a második világháború európai hadszínterei (Párizs, London, Normandia stb.), majd az első arab-izraeli háború, amelybe véletlenül csöppent vele. Az új izraeli állam megalakulásáról szeretett volna fotósorozatot készíteni, ám az ünneplésből újabb háború lett, hisz a szomszédos arab államok ott tartózkodása alatt megtámadták Izraelt, így Capa kameráját ismét a háború dokumentálásának szolgálatba állította.


A mostani kiállítás kronologikus sorrendben vezeti végig a látogatókat Capa tudósítói életútján, de mindezt nem világhírű fotói segítségével teszi, hanem olyan képeket mutat be, amelyek a közismert, sokszor elemzett fotók előtt és után készültek. Vagyis itt nem A milicista halála című képet láthatjuk majd, hanem azt a fotót, amit előtte készített Capa a milicistáról. A válogatás mintegy ötven képet tartalmaz az első megbízások egyikeként készült Trockij beszédét megörökítő képtől egy, a már említett indokínai háborúban exponált felvételig, de a tárlat különlegessége az is, hogy tizennyolc kép a Budapesten őrzött Robert Capa-gyűjteményből most kerül először a nagyközönség elé.


A válogatásban, a több rendkívüli kép között szerepel az a Lipcsében készült fotó is, melyen Capa a második világháború „utolsó” halottját kapta lencsevégre. Számára legalábbis az volt. A fotó a véletlen műve. Capa egy, a lipcsei hídra néző ház legfelső emeletére mászott fel, hogy onnan készítsen fotókat a harcok utolsó perceiről. A lakásban több tüzér is tartózkodott, köztük volt egy fiatal, mindössze 21 éves tizedes is, aki épp gépfegyverét állította fel, először az ablak előtt, később az erkélyen. Capa először nem is igazán akart róla fényképet készíteni, de aztán mégis a mellett döntött, hogy csinál róla egy portrét. Ahogy elsütötte fényképezőgépét, egy német mesterlövész is ezt tette valahol odakint lőfegyverével, a fess amerikai katona pedig objektíve előtt esett össze. Így lett a portré végül akaratlanul a háború utolsó áldozatának a képe, több fotót ezután nem készített sem harcoló katonákról, sem halottakról. Legalábbis nem ebben a háborúban.


A kiállított képek közt budapesti fotók is szerepelnek, melyet Capa 1948/49-ben készített a romos, lassan épülő városról. Közvetlenül előttük John Steinbeck szinte világító szemeibe lehet belefeledkezni, melyet Capa 1947-ben, közös szovjet útjukon készített barátjáról, annak készülő Russian Journal című könyve számára. És hogy kik szerepelnek még a tárlaton? Láthatunk még a francia határnál rostokló spanyol menekülteket, angol anyát, aki a fia frontról küldött levelét olvassa, francia halászokat, akik a normandiai parton elesett katonák holttesteit nézik, és családjáról búcsúzó katonát is. A szomorúságot ellenpontozva Capa ezekben az időkben is tudott és akart is az élet szép oldalát mutató képeket is készíteni, így láthatunk még a kiállításon vonatra váró csöppnyi japán kisfiút, vidám spanyol körhintázókat, a Tour de France örömtől  ittas gyerekseregét, sőt Szajna-parton csókolózó szerelmespárt is.  50 kép, 50 szinte felejthetetlen történet. Erről a kiállításról – ha még nem azok – garantáltan Capa-rajongóként fognak távozni!



Robert Capa, a tudósító

Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest

2017. december 31-ig





KÉPEK:

1./Főkép: A háborúban megsérült házak újjáépítése a Duna-korzón, 1948 © Robert Capa © International Center of Photography/Magnum Photos

2. Köztársasági milicisták egy vízmosást ugranak át, 1936 © Robert Capa © International Center of Photography/Magnum Photos

3. Egy tizenéves kínai katona portréja, 1938 © Robert Capa © International Center of Photography/Magnum Photos



Galéria

Együttműködő partnereink